Jakab

Már nagyon rég meséltem nektek a macskákról, akik itt laknak velünk, de most eljött az ideje.
Amikor a gazdikhoz költöztünk, fele akkorák voltunk, mint ők.
Azóta nagyon megnőttünk, és most ők azok, akik fele akkorák, mint mi.
Mind a négy macskával nagyon jól elvagyunk, ...ha békén hagyjuk őket.

A legidősebb Imci, elvisel bennünket, de azt már nem szereti, ha a közelébe megyünk, meg akarjuk szaglászni és nyalogatni, mert akkor szemrehányóan néz ránk és elszalad.

Hm....
...milyen jókat lehetne futni utána!
De a gazdik sajnos nem engedik.

Van még Picur, aki már egy kicsit jobban eltűr bennünket, mint Imci, de ha bele akarunk bújni a bundájába, ő is morog és fúj.
A színe nagyon hasonlít Imcire, de a modora teljesen más.
Így őt sem nagyon tudjuk bevonni egy jó kis kutyaszeretgetésbe.

Merlin? Ő nem szalad el.
Engedi, hogy közel menjünk hozzá, de ha túl tolakodóak és túl hevesek vagyunk, egyszerűen ránk fúj és jól fejbe ver..






...és aki majdnem minden tolakodásunkat elviseli, ő Jakab.
Azt mondják a gazdik, hogy ő volt az, aki Boxit (aki előttünk lakott a gazdikkal), a legjobban szerette.
...és Boxi is nagyon - nagyon szerette őt.
Persze Boxi az összes macskát nagyon szerette és a macskák is őt, de Jakab valahogy a legközelebb állt hozzá is.
Amikor tolakodóak és szemtelenek vagyunk vele, akkor is csak kér bennünket, hogy hagyjuk abba, annyira szereti a fajtánkat.

Szofi őt kedveli a legjobban és Jakab is keresi Szofi társaságát.

Amikor Szofi alszik, odamegy hozzá és jól a közelébe fekszik.

Aztán Szofi megébred, Jakab felé fordul és boldogan alszik tovább.

...és ahogy így nézem őket, még én is nagyon meg tudom szeretni Jakabot!