Erdőkaland - 2. rész 

 

Ebben a csodálatos erdőben többször hallottuk, hogy valaki elszalad a fák között.
Biztosak voltunk benne, hogy ők is olyan könyvtárlátogatók, mint mi.
Annyira finom szagokkal volt tele az erdő, hogy nem győztem kiolvasni őket.
Szofi barátnőm nem mindig értette, hogy mi a kutyanyavalyát csinálok én egy helyben annyi ideig földhöz szegezett orral. Ő inkább játszott volna.

A nagy könyvtárazástól igen elfáradtunk és megszomjaztunk.
Akkor a gazdik elővették a kutyapoharat és megitattak bennünket,

aztán pihentünk is egy kicsit, mielőtt továbbindultunk volna.

A gazdik nagyon kerestek valamit az erdőben, de nem találták.
Úgy hallottam, hogy amit kerestek, azt úgy hívták, hogy gomba, de ennek kutyanyelven semmi értelme nincs. Szofival hiába is próbáltuk segíteni, nekünk sem sikerült egyet sem találni, abból a gombáááááából, amit kerestek. Útközben mutattunk nekik mindenfélét, de egyikre sem gondolták azt, hogy az a gomba.
Lehet, hogy ebben az erdőben nem is lakik olyan? Hm...

 Lassan hazaindultunk.

Ebben a gombakeresésben teljesen kifáradva mentünk a gazdi lába után.

Azt éreztük, hogy a lábunk már alig visz bennünket, út közben kétszer meg is pihentünk Szofival, de végre hazaértünk.

Óriásit aludtunk és arról álmodtunk, hogy még nagyon sokszor járunk kinn az erdőn, meglessük azokat az erdőlakókat akiknek most még csak a szagukat olvashattuk az erdőkönyvtárban és annyi gombát találunk, hogy hazavinni sem bírjuk.