Csak nem csoda erdő?!
Reggel felkeltünk, a gazdi leült hozzám a parkettára, és kérdőn nézett rám.
Én nem értettem mit kérdez, csak odabújtam hozzá és vártam.
A gazdi megitta a szokásos reggeli kávéját, aminek egyáltalán nincs jó illata, aztán elkezdődött a készülődés.
Vizet töltöttek a palackba, virslipontokat vágtak, feltették a nyakunkba a nyakörvet és ránk néztek.
Csak nem a csoda erdőbe megyünk?! - futott át rajtam az érzés.
...és de!
Néhány lépés és már kinn is voltunk!!!
Ha el tudnám mesélni milyen fantasztikusak, hát igen rácsodálkoznátok!
Minden illatot begyűjtöttem!
Szofi barátnőm is gyűjtögette őket, de aztán már igazán nem értette, hogyha begyűjtött egy csomót, miért kellene még?
Így aztán inkább elment lepkét kergetni.
...és ahogy mentünk, hát odanéééééézzzzz!
...végre gomba!
A gazdik nagyon örültek neki.
...de aztán mégis úgy láttam, hogy nem voltak nagyon elégedettek.
Hm?
Lehet, hogy nem ezt a gombát keresték?!
Egyszer csak oldalra néztünk és láttuk, hogy egy óriási száj kitátva mered ránk!
Huhhhhhhhhhh!
Nagyon félelmetes volt!
De aztán jól megnéztük és rájöttünk, hogy ez csak egy nagy odvas fa és biztosan lakik benne valaki, csak most nincs otthon.
De jó kis lakhelye van!
Megcsodáltuk és mivel megint nagyon elfáradtunk, elindultunk haza.
Hát nem!
Most is azonnal mély álomba merültünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése