Erdőkaland - 1. rész

Hétfőn reggel a gazdik a nyakunkba tették a nyakörvünket a saját nyakukba a pórázunkat és kivittek bennünket azon a kertkapun, amin eddig még sosem mehettünk ki.

Mentünk-mentünk, és egyszer csak olyan helyre értünk, ahol jobbra is járt valaki, balra is járt valaki, elől is járt valaki, hátul is járt valaki.
Én még ennyi finom szagot sehol nem olvastam!

A gazdik ezt a helyet erdőnek hívják, de én inkább a könyvtár nevet adnám neki.

Ennyi olvasnivaló!!!





Már az elején megbeszélték velünk, hogy mindig a lábuk mellett kell mennünk, de mi ezt nem értjük.

Hát persze hogy mindig a lábuk mellett megyünk, nagyon szeretjük a gazdikat és dehogy akarnánk hogy bármiféle kutyabajuk legyen!

Így aztán ügyesen együtt haladtunk négyen ebben a gyönyörű erdőben.

Szofival nagyon figyeltünk, hogy mindig tudjuk, melyik gazdi hol van.
Már régebben felosztottuk magunkat és úgy döntöttünk, hogy Palesz gazdira Szofi vigyáz, Maresz gazdira pedig én.

Csak olvastunk és olvastunk és olvastunk...., néha írnivalónk is támadt, ezzel gazdagítottuk az erdőkönyvtárat.


  A gazdik gyakorolták is velünk, amit már korábban megtanultunk.

Például ültünk a gazdi előtt,

amire mindig előkerült a varázstasakból egy-két virslipont.

...és ha okosak és ügyesek vagyunk - márpedig mi mindig okosak és ügyesek vagyunk - mindig kapunk azokból a finom simogatásokból is, amikkel mindkét gazdi tenyere tele van.