Megint kutyaovi

Tegnapelőtt megint kutyaoviban voltunk.

Szofi szívesen megtette, de nekem semmi kedvem nem volt beszállni az autóba!
Maresz megfogott, magához ölelt és azt mondta
- Meglátod, most sokkal jobb lesz, mint két héttel ezelőtt! -
hát hagytam magam.

Korábban érkeztünk és a gazdik becsempésztek bennünket az üres pályára, hogy kicsit otthonosabban érezzük majd magunkat, ha elkezdődik az ovi.
Persze az ovi kezdetére már mi is kinn voltunk a többiekkel, mert tilos addig bemenni, amíg az óvónéni meg nem érkezik.
Aztán megérkezett és mi most is tanultunk és gyakoroltunk.

Látjátok Szofit!
Gyönyörűen csinálja a gyakorlatot!








Újat is tanultunk.
Úgy hívták, hogy pórázon követés.

Ennek az volt a lényege, hogy sose húzzuk a gazdit, hanem mindig szépen ott menjünk mellette.
Hát nekünk ez is példásan sikerült!
 
Aztán megint szabadon engedtek bennünket és mehettünk játszani.
Most nem voltak olyan félelmetesek a többiek, mint az első két alkalommal.

Közelebb is mentem, hogy jól megnézzem őket.
Kicsit még játszottunk is.

Szofi barátnőm is felszabadult játékba bonyolódott egy szép kis terrierrel, meg egy cuki kis pudlival.






De nagyon cseles volt ám a cuki kis pudli!
Ahogy Szofi barátnőm kijött a gazdi biztonságos lába mellől, hogy na jóóóóóóóóóóó, játsszon egy kicsit, ez a cuki kis pudli azonnal elfoglalta a biztonságos kis helyet!

...és Maresz igazat mondott.
Tényleg jobb volt, mint két héttel ezelőtt!
 De játék ide - ismerkedés oda, a legjobb mégis csak az volt, amikor Szofival összetalálkoztunk!

Vége a szünetnek

Nagyon nehéz volt nekünk a szünet.

A gazdi, akinek magasabb a hangja és Maresz a behívóneve, minden reggel felkelt, beszállt a zötyögős szerkezetbe, amit autónak hívnak és egész nap kutyahír se jött róla.

Este hazajött, nagyon örült nekünk, elvitt sétálni a másik gazdival, akinek mélyebb a hangja és Palesz a behívóneve, és aztán leült az asztal mellé sok-sok papírral és egyáltalán nem örült nekünk, ha odamentünk és hívtuk játszani.

Ez nagyon sokáig tartott.

Aztán egyszer csak hazajött és nagyon boldogan mondott valamit.

Mi csak másnap értettük meg, amikor reggel felkelt, nagyon örült nekünk, sokat játszott velünk és nem ment sehová, hogy végre itthon marad velünk.

Valami olyat is mondott, hogy sikerült a vizsgája, remélem ti értitek, mert én nem tudom, hogy ez mit jelent.

De hol is tartottam még a szünet előtt?

Hja! A kutyaoviról meséltem nektek.

Az ovinak vége volt és mi végre elindultunk haza.

Otthon aztán akkora kutyaboldogság ért engem, hogy csak na!

Egyszer csak megállt egy olyan forma zötyögős szerkezet, mint amilyen a gazdinké és ... 

 ... a kutyamindenit!

 ...azok a nevelőszüleim érkeztek látogatóba, akik a mamámmal együtt megmentettek bennünket!

…és nézzétek csak! Ott jön Roni barátom, akivel annyit játszottam! 

Háááááááááááát most sem tartott vissza ettől semmi bennünket! Kiszaladtunk a fűre és nagy gyömöszölősdibe kezdtünk!

Hja! 

Hát sajnos nem tudjátok nézni, mert annyira nagy volt a találkozás miatt a boldogság, hogy a gazdiknak eszükbe sem jutott, hogy fényképeket készítsenek, amit később nagyon sajnáltak, de ez már pótolhatatlan marad. 

Azért ti ne keseredjetek el! Megmutatom nektek Ronit!

Hát ő az!

Látom már, hogy itt még annyira kicsi voltam, hogy Roni teljesen akkora volt mint én!

De azóta! 

Hohhohohóóóóóóóóóó! 

Én már úgy megnőttem, hogy Roni barátom egészen biztos, csak a szagomról jött rá, hogy én vagyok az!

Van még egy képem róla, azt is megmutatom nektek.

Amikor kicsi voltam, és már csak én meg a mamám voltunk szerető

mentőszüleinknél, akkor mindig így aludtunk Ronival.

Kaptunk ajándékot is! Két gyönyörű kutyatakarót! Olyat, amilyet itt a képen láttok, csak sokkal-sokkal nagyobbat, mert már annyit, de annyit nőttünk, hogy ezen már nem férnénk el Szofi barátnőmmel.

Nagyon örültünk neki!

Sajnos csak nagyon rövid ideig voltak itt, Ronival is játszottam volna még! Egyáltalán nem voltunk kutyafáradtak a játéktól, és már menniük is kellett. 

Micsoda boldog befejezése volt ez a napnak a veszélyes kutyaovi után!

Szünet

Csak azért üzenek nektek, hogy most ne várjátok a történeteket, mert a gazdi tanfolyamon van, vasárnap vizsgázik, aztán behozza a lemaradásait és csak valamikor a jövő héten fogja tudni megírni, hogy mi is történt velünk.

Addig is kutyapuszi mindenkinek!

Első nap a kutyaoviban - 3. rész

Nnnna! Ott tartottam, hogy már megint mindenki csak bennünket akart.
Körbenéztem, hogy megkeressem Szofi barátnőmet, és mit látok!

Látjátok!
Hogy nekem milyen okos barátnőm van!
Talált magának egy biztonságos házat!

Gyorsan én is megkerestem Maresz gazdimat, aki folyamatosan töltötte a gyomorellenőrzőmet a virslipontokkal és én is biztonságba helyeztem magam!





Itt vártuk, hogy vége legyen a nem ránk figyelésnek és indulhassunk a következő adag virslipontokért.
Szerencsére nem kellett sokáig várnunk!

A gazdik megint elszaladtak és Palesz gazdi kiáltott:
- Szofi hozzám! - és barátnőm azonnal szaladt.
Maresz gazdi is kiáltott:
- Bella hozzám! - és én is futottam, ahogy csak bírtam!

Okóóóóóóóós! Fekszik! - mondta Palesz gazdi!
...és megint egy virslipont!

Okóóóóóóóóóóós! Fekszik! - mondta Maresz gazdi és én is begyűjtöttem egy virslipontomat!
Húúúúúúúúúúúú! Ezek a virslipont-gyűjtések! Nagyon szeretjük őket!

...és akkor az ovinap végén egyszer csak az óvónéni megfogott, Maresz gazdim meg el kezdett futni!
Ahogy futott, egyre távolabb került, egyre kisebb lett, én meg egyre nagyobb rémülettel próbáltam volna utána szaladni, de nem tudtam.

Szerencsére ez nem tartott sokáig!
Az óvónéni elengedett és én olyan sebesen futottam, hogy még szinte el sem indultam, máris odaértem.

Első nap a kutyaoviban - 2. rész

Ott tartottam, hogy az éles kutyaeszünkkel minden titokra rájöttünk.

...és amikor azt hallottuk
- Szofi! - akkor csak ő futott abba az irányba, ahonnan a hang jött.

... és igeeeeeeeeeeeeen!
Azonnal kapott is az illatosból!









...aztán azt is hallottuk, hogy
- Bella! - akkor meg én futottam ahhoz a gazdihoz, aki kiáltott értem.

...és igeeeeeeeeeeeen! Én is azonnal megkaptam a részem az illatosból!






Aztán az volt a feladat, hogy megmutassuk, amit otthon tanítottak nekünk a gazdik.

Az egyik gazdi azt mondta - Szofi ül!,
a másik pedig azt, hogy - Bella ül!

 

...és mi tudtuk, hogy mit kell csinálnunk, hogy megint begyűjtsünk egyet a gyomor ellenőrzőnkbe azokból az illatos virslipontokból!









Ezekben a feladatokban olyan ügyesek voltunk, hogy a gazdik annyira büszkék voltak ránk, hogy alig győztek bennünket dicsérni.

De ez sajnos nem tartott sokáig!
Megint jött mindenféle "nem tudjuk mit akar tőlünk" furcsa kutyagyerek és mi megint nagy veszélybe kerültünk.

Hogy ebből hogyan kerültünk ki, arról majd a következő mesében számolok be nektek.

Első nap a kutyaoviban - 1. rész

Tegnap reggel beültünk a nagy zötyögős szerkezetbe, amit a gazdik autónak hívnak és elmentünk a kutyaoviba.

Amikor megérkeztünk, az nagyon érdekes volt. Új szagok, mindenféle írni - olvasni valók.
De aztán mindenfelől annyi másik kutya érkezett, hogy nem is értettük mi történik.
Bementünk egy kapun és egy nagy füves területre érkeztünk.
Ott az összes másik kutya engem nézett és jöttek felém.
Gondoltam is -  Futás, ahogy a lábam bírja! Ezek itt meg akarnak enni engem! - és csak futottam, és futottam, és futottam, ahogy csak bírtam, vissza a kapu felé.

Akkor láttam, hogy a kapu be van csukva, teljesen elbizonytalanodtam, most meg mit csináljak.
Akkor odajöttek a segítő óvónénik és megnyugtattak engem, hogy nincs semmi baj, de én nem nagyon akartam ezt elhinni.

Visszaszaladtam a gazdi lábához, Szofi barátnőm is éppen ott volt és ott már megint jött valaki! Bukfencezett, hempergett és különös hangokat adott ki.

Te jó ég!
Mit akar ez tőlünk?








A gazdik csak figyeltek az óvónénire, közben ránk tekintettek és mindent rendjén valónak találtak.
Néztem rájuk és nagy könyörgő szemekkel próbáltam értésükre adni, hogy itt valami nagy baj van:
- Segítség! Nem látjátok! Ez a félelmetes kutya nem tudjuk mit akar tőlünk!!!
Szerencsére a félelmetes "nem tudjuk mit akar tőlünk" kutya megunta a dolgot és mire mi teljesen betojtunk volna, odébbállt.


A nagy rémületben egyszer csak a gazdik elkezdtek elszaladni és közben hallottuk, hogy a Palesz behívónevű gazdi hívja Szofi barátnőmet.

Hohóóóóóóó! - gondoltam - erről én sem maradhatok le!
Rohantam Szofival én is, ahogy csak bírtam.

De amikor odaértünk, csak Szofi kapott abból az illatos virsli finom falatból, amit a gazdik az oldalukon lógó dobozba dugdostak el.

Hm?
Hát ez meg micsoda?
Én miért nem kapok belőle?







...és akkor hallom ám, hogy a Maresz behívónevű gazdi, engem hív jó hangosan.
Hát gyorsan megfordultam és viharsebesen rohantam hozzá.

 

Na persze, Szofi is meghallotta és ő sem várt egy percet sem, azonnal megfordult ő is és rohant velem.

De amikor odaértünk, a Maresz behívónevű gazdi csak nekem adott azokból az illatos virsli falatokból..




Valami nagy zűrzavar volt a fejünkben.
De az éles kutyaeszünkkel lassan kezdtünk rájönni, hogy ha Szofit hívják, akkor ott csak ő kap jutalmat, ha engem hívnak, akkor meg csak én.

Ezt rögtön ki is próbáltuk, de erről majd a következő részben mesélek nektek.

Ismét a hosszú zöld kígyó

A nagy melegben csaknem a teljes napot a házban töltöttük.
Elnyúltunk a nappaliban a kanapé előtt, aludtunk a hálószobában, ahol jó hűvös van és lábatlankodtunk Maresz gazdink lába alatt a konyhában.

Így telt az egész napunk estig, amikor is a gazdik kimentek a kertbe.
Minden nap elmennek meglocsolni azokat a naaaagy zöld árnyadókat, amik alá olyan szívesen bebújunk, amikor a gazdikkal a melegben a kertben vangyunk.


Mi követtük őket, ahogy mindig is szoktuk.
...és ahogy minden nap, most is előkerült a nagy zöld kígyó, amiből víz jön - ahogy a gazdik ezt hívják - és ezzel locsolják a szép zöld árnyadókat.

Én nagyon szeretek játszani ezzel a zöld kígyóval.

Először rákoncentrálok a vízre és utána megpróbálom elkapni.

Ugrok egyet ... ,

ugrok kettőt ...,

ugrok hármat ..., vagy inkább már csak nyújtozom,
és egy kis gazdisegítséggel sikerül is elérnem a vizet, ami a hosszú zöld kígyó száján lövell kifelé.

A kertben jó sok zöld árnyadó van, így volt időm jól kijátszani magam.




Addig, addig, hogy este lett és a játéktól úgy elfáradtunk, hogy Szofival bementünk a jó hűvös hálószobába és azonnal elaludtunk.

Az újabb házőrzési kísérlet

Már igen sokat nőttünk, lassan felnőtt kutya lesz belőlünk, így újra megpróbálkoztunk a házőrzéssel.
Most nem a terasz ajtóban kezdtem, hanem kiültem a terasz szélére, ahonnan jól beláttam az egész utcát és nagyon figyeltem, hogy jön-e arra valaki.

Hosszú percekig ültem ott, de nem jött senki.
Tudjátok mi olyan fantasztikus helyen lakunk, egy kis faluban, hogy nagyon kevés autó és más közlekedési eszköz jár erre. A mi házunk meg olyan helyen van, ahol csak néhány ember jön-megy az utcán.
Hát ez az oka, hogy én csak ültem... és ültem... és ültem... és most éppen nem jött erre senki.
Szofi barátnőmet azért nem látjátok, mert ő bentről, a nappaliból őrizte a házat.

 Ahogy ott őriztem, nagy kutya módjára, lassan rám sötétedett.
Lefeküdtem a teraszra, de továbbra is rajta tartottam a szemem mindenen.

Hiába! Azért nagyon elfáradtam ebbe a nagy figyelembe, és a vége az lett, hogy megint elaludtam.

Szofi sem bírta sokáig, ő is elszenderedett.






A teraszon nagyon jó volt a levegő, jó kis szél fújt, és jól esett ott szunyókálni.
A gazdik, látva hogy befejeztük a nagy őrző-védő munkát, amibe belekezdtünk, tudták hogy milyen jól ki tudnánk pihenni magunkat a teraszon, ezért kihozták a kedvenc párnáinkat.

Így aztán akkorát aludtunk a teraszon, hogy csak arra ébredtünk fel, amikor a gazdik szóltak, mert annyira este lett, hogy már ők is lefeküdtek.

Becsapós játék

Képzeljétek!
Kaptunk egy új játékot!
Először azt hittük, hogy milyen fantasztikus nagy ennivaló! - mert annyira ennivalóan, jó szaga volt.

Rá kellett jönnünk, hogy tévedtünk!

Először megpróbáltuk megenni, de annyira kemény volt, hogy nem bírtuk.

Harapdálás közben arra is rájöttünk, hogy nem a játéknak van ilyen szaga.
Forgattuk, kergettük és mivel nagyon okosak vagyunk, azt is megfejtettük, hogy a finom szag onnan jön, ahol az a kis lyuk van a játékon.

Ahaaaaaaaaaaa! A kis lyuk az, amit meg kell enni.



De a kutyafáját, hiába volt minden. A lyukat nem sikerült megennünk és sehogyan sem jutottunk hozzá a finom szag viselőjéhez.
Sokat küzdöttünk és kutyafáradtak lettünk, hát feladtuk.

Lefeküdtünk Szofival a kályha elé és csak úgy csüggedten gurítgattuk.

...és nézzétek csak mi van ott a padlón! Hát nem kosz az biztos!
Az amit ott láttok, a labdából való finom illatú falat!






...és akkor megértettük! A jó szag nem ehető meg sem a labdával, sem a lyukkal, mert a labda belseje az, amiben a finom illatú falatok vannak elrejtve!

 A nagy megfejtésben annyira elfáradtunk, hogy a labdában lévő finom illatú falatok kikergetését alvás utánra halasztottuk.

Veszekedős kutyafülek 

 

Hohóóóóóóóóóó!
Láttátok Szofi füleit!?
Nnnnnnnnnna! Ha nem emlékeznétek rá hogyan álltak kutyabarátnőm fülei néhány nappal ezelőttig, akkor megmutatom.

Hát ííííííííííígy!

Szofi fülei külön életet éltek barátnőm feje tetején.
A bal füle éppen rásimult a feje tetejére és a feje közepén megpihent, a jobb füle pedig fáradtan lógott lefelé a fejéről.
Sehogyan sem akartak ezek a kutyafülek szimmetrikusan, ugyanolyan formában állni.

 

Úgy néztek ki, mintha összevesztek volna!
Az egyik füle éppen beszédbe elegyedett volna a másikkal, de a másik elfordult tőle és szóba sem állt vele.

 
Sajnáltam is kicsit miatta, mert az én füleim mindig is példás rendben álltak a fejem tetején.

Ííííííííííííííííííííígy ni!









Néhány napja azonban Szofi fülei kibékültek és azóta formás rendben helyezkednek el.

 Hát nem gyönyörű az én Szofi barátnőm?!

Szofi strandol

Vannak olyan dolgok, amikben Szofi barátnőm bátrabb, mint én.
Az egyedül fürdőzés is ilyen.

Szofi annyira megszerette a strandolást, amit a gazdik csináltak nekünk, hogy kibírjuk a hőséget, hogy amikor melege van, egyedül is szívesen megmártózik a vízben.

Nekiindul és egyedül bemászik a medencébe,

 ...aztán jó nagyokat pancsol a vízben.
Kergeti a vízfodrokat és mindenáron el akarja kapni őket.

Amikor elfárad, kiül a medence szélére, rám néz és megkérdezi, hogy nem akarok-e én is strandolni egy kicsit.

Én mondtam neki, hogy még nem szeretnék.
Ettől ő, jó barátnő módjára nem sértődik meg, hanem békén hagy engem és még egy kicsit  fürdőzik a medencében.

Pancsolás


Az a nagy sárga az égen, amit a ragyogástól még egyszer sem tudtunk alaposan megnézni, s a gazdijaink úgy hívják, hogy nap, egy percre sem hagyta abba a meleg küldést!
Már napok óta olyan hőség van, hogy a sok lihegéstől egészen biztosan jó sokat nőtt a kutyanyelvünk is.

A gazdik mesélték, hogy ilyenkor más kétlábúak olyan helyre mennek, ahol sok víz van.

Ők most azért nem teszik ezt, mert várják, hogy mi olyan nagy kutyalányok legyünk, hogy majd velünk lehessen a nagy vizet bevenni.

Azért, hogy nekünk ne kelljen annyit lihegnünk, és olyan sokáig
várnunk, és hogy a nyelvünk is arányos maradjon, csináltak nekünk egy kutyastrandot.
Sajnos csak akkorát sikerült, hogy egyszerre csak vagy én vagy Szofi tudott strandolni, de így is igazán jó volt.

 

Először Szofi strandolt azzal a gazdinkkal, akinek Palesz a behívóneve és igen élvezte az egészet.











Aztán én következtem, a másik gazdival, akinek Maresz a behívóneve.

 ...és igazuk volt a gazdiknak!
Annyira jót tett nekünk a nagy strandolás, hogy még a nagy sárga sem zavart bennünket az égen, és játszottunk Szofival egy igazi birkózósat.