A nagy felismerés

Huhúúúúúúúúú nagy dolog történt!
Végre rájöttünk, mit akar az a sok kutya tőlünk az oviban!

Szofi odaköszönt a hatalmas Zorbának, akit az óvónénik csak nagyon sok energiával tudnak kézben tartani, mert még csak öt hónapos ugyan, de akkora, hogy minden óvodástársunkat ledönti.

Szofi azonban tudomására hozta, hogy jobb, ha nem húz mancsot vele, mert úgy megvédi magát, hogy csak na!
...és Zorba ezt nagyon tiszteletben is tartja.

 

Szofi mondta nekem, hogy Zorbával csak a határozottság segít.

Én összeszedtem minden bátorságomat és odamentem hozzá.
- Helló Zorba! - mondtam.
...és tényleg!
- Helló - mondta Zorba, fogadva az üdvözlésemet, és továbbment.

Óóóóóóó! Hát ez ilyen egyszerű?!

Később több ovistársunkkal is beszélgetésbe kezdtünk és milyen érdekes! Nem volt benne semmi félelmetes!

Hóhahóóóóóóóó!
Ezek a kutyabarátok nem akarnak bántani!

Nahááááááááát!

Akkor nézzük a többi ovistársat!
Itt van mindjárt ez a nagyon cuki fekete.
Bátran köszöntöttem és jól megszaglásztam.
De jó érzés volt!

Ezt az ismerkedősdit addig folytattuk, míg a végén a kék konténerház körül akkora kergetőzést rendeztünk, hogy még a gazdik is elcsodálkoztak rajtunk.

 ...és már mi is azt akartuk az oviban, amit a többiek!
Jó sokat játszani!