Ha szombat, akkor kutyaovi - 1. rész
Annyian voltunk, hogy akár négy falka is kitelt volna belőlünk.
Alig tudtam hol vannak a gazdik, hol van Szofi és hol vagyok én!
A gazdikkal nagyon szeretünk dolgozni a kutyaoviban.
Ma éppen a pórázon követést gyakoroltuk.
A gazdikra nagyon kellett figyelnünk, hogy lépést tudjanak tartani velünk, és nehogy eltévesszék a gyakorlatot, mert ha lemaradtak, akkor megsértődtek, hátat fordítva nekünk elindultak az ellenkező irányba.
Mi ezt gyorsan felismertük Szofival!
Szívesen segítettünk nekik abban, hogy mindig szépen egymás mellett tudjunk a pórázon haladni.
De aztán vége lett a tanulásnak a gazdik körbeállták az óvónénit és szabadon hagynak bennünket.
Hát az nem volt egy kutyaálom!
Mindenki csak velünk akart játszani és olyan nagy lendülettel, amilyet mi csak egymásnak engedünk meg Szofival.
Próbáltunk ismerkedni velük, de néha olyan rémisztőek voltak.
Szofit például játékba támadta egy vizsla kutya és olyan zabolátlanul akart játszani vele, hogy kedves barátnőm ettől teljesen megrémült. Én odanézni is alig mertem.
...és a vizsla kutyus nem hagyta abba.
Ugrált, ha kellett, ha nem és kutyába se vette
Szofit!
Ekkor barátnőm úgy döntött, hogy egy kutyagazdi lábait használva keres menedéket.
De láthatjátok!
A vizslakutyusnak ez sem volt elég, oda is utána ment.
Szerencsére az egyik segítő óvónéni, aki vigyázz ránk, amíg a gazdik rólunk tanulnak, látta az egészet és a segítségére sietett.
De erről majd holnap mesélek nektek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése