Kutyaajtó

A nagy kutyaházba akkor is ki - be tudunk menni, ha a gazdik minden ajtót becsuknak, mert van rajta egy olyan amin csak mi tudunk közlekedni.
Az ajtó mellett egy naaaaaaagy fatörzsön fel volt támasztva valami homályos, amit most a gazdik leengedtek.
Eddig szabadon tudtunk ki-bejárni, de most ott volt ez a homályos.
Először csak néztem, de aztán meglöktem az orrommal.

Áháááááááááá!
Micsoda új játék!
Ezután majd ezt a billegő homályosat meg kell tolnunk, mielőtt ki szeretnénk menni.

...és már ki is jutottam!

De vajon működik ez a homályos billegő befelé is?
Nézzük csak!
Meglököm az orrommal...

Hohóóóóóóóóóóó!
Már benn is vagyok!
De jó kis játék!
Még néhányszor ki és betoltam az orrommal.
Csuda izgalmas!



Szofi barátnőmnek a gazdik egy kicsit segítettek, mert amikor én kimentem és ő is ki szeretett volna jönni, akkor ez a billegő homályos jó alaposan orrba találta.
Erre persze joggal gondolta, hogy használja ezt a billegőt az, aki kitalálta, ő még egyszer orrba nem koppintatja magát!

De akkor a gazdik segítettek és megmutatták, hogy nem mindig koppintja orrba a kutyagyerekeket ez a homályos billegő, ha ügyesen indulunk ki rajta.

S így Szofi barátnőm is, ha nem is nagy lelkesedéssel, de kijutott.

Aztán a gazdik őt is behívták, hogy lássa hogy ezen a homályos billegőn befelé is be lehet jutni.
Ezt még néhányszor megcsináltuk, aztán a gazdik jó nagy dicséreteivel elszaladtunk játszani.

Érik az alma

A gazdik kertjében még nagyon kicsik a gyümölcsfák és nincs rajta termés, de a szomszéd ház kertjében nagy almafák vannak és azokról nagyon sok piros alma potyog le.
Ezeket a gazdik mindig összeszedik és elviszik ahhoz a házhoz, ahol sok ló lakik, mert a lovacskák is igen szeretik a finom almákat.

De nem csak a lovacskák szeretik ám, hanem mi is!

A gazdik minden nap adnak nekünk ezekből a finom almákból és ha látják, hogy nehezen boldogulunk velük, és van egy kis idejük, akkor odajönnek és megtartják, hogy mi szépen le tudjuk rágcsálni róluk az almahusikat.

Ebéd és vacsora után is szoktunk kapni egyet és nagyon jól esik a kis gyomorellenőrzőnknek a sok finom szárazeledel és virslipont után.
Nem vakkantva az éppen növő fogainkról!

Amikor aztán jól bekebeleztük ezeket az ízletes finomságokat, akkor keresünk magunknak egy jó kis botot a kertben és azt rágcsáljuk tovább.






Jut eszembe! A vasárnapi kutyaoviról most nem tudok képes beszámolót írni nektek, mert az a pótgazdink, akit nagyon szeretünk, szintén magas a hangja és Kriszti a behívó neve, nem tudott velünk jönni az oviba mert más helyre kellett mennie.
Még sosem mondtam nektek, de az ovisképeket mindig ő csinálja rólunk és a gazdikról. Mindig eljön velünk az oviba, mert ő is nagyon szeret bennünket. Ha nem így lenne, sosem tudnám nektek megmutatni, hogy milyen ügyesek is voltunk az oviban.

Mielőtt aludni mennék, teszek föl nektek még két portrét magunkról. Azt mondják a gazdik, hogy ezeken már elég jól látszik, milyenek leszünk, ha egészen megnövünk.

Szofi barátnőm,

...és én.

Heeeeeeeelyedre, heeeeeeeelyedre! Ez most kinek a helye?

Nagyon megszerettük azt a helyet, amit a gazdik csináltak nekünk és nagyon szívesen alszunk is ott.
De nem csak mi járunk ám oda kipihenni a futkározás és a játék fáradalmait.

Jakab is szívesen bemegy a "helyedre" minden vezényszó nélkül is.
Így amikor Szofi barátnőm úgy döntött, hogy pihen egy kicsit, ott találta őt is.

- Szia Jakab! - mondta neki.
De Jakab éppen akkor ébredt legjobb álmából és nem igazán tudta, mit is akar tőle.
- Brrrrrr! - mondta, és behúzódott a sarokba.




De Szofi barátnőm nem hagyta annyiban!

- Csak jáááátszani szeretnék veled.
- Hm? - mondta Jakab és értetlenül nézett.
- Na várj, megmutatom!

- Ezzel a jó kis huzakodóssal fogunk játszani úgy, hogy én megfogom itt, te pedig valahol a másik végénél és megpróbáljuk egymástól elhúzni.
- Ühüm! - mondta Jakab, de mire megértette és kimondta, már késő volt.
Nagy rössel odafutottam, hogy én is játszani akartam, de Jakabnak ez már igazán sok volt, gyorsan szélnek eredt.

Így végül is csak ketten maradtunk,

...de olyan nagy gyömöszölőset játszattunk, hogy az egész "helyedre" döngött a birkózásunktól!

Ha szombat, akkor kutyaovi

Tudjátok most már alig várjuk hogy ott lehessünk az oviban!
Már nem félünk semmitől, sőt a gazdik és az óvónénik szerint jól megnőtt az arcunk is!

Amikor megérkezünk az oviba és a gazdik éppen nem figyelnek, mert rólunk tanulnak, Szofival kinézünk magunknak egy vagy két ovistársat, és jól megkergetjük őket.

Persze csak játszásiból! Csak azért, hogy jó nagyokat lehessen futkározni!

Aztán amikor Laci bácsi azt látja, hogy már több kettőnél a dolog, elcsípi az egész kutyabandát és nagy szeretettel lenyugtat bennünket.
Ő olyan, hogy csak nagyon ritkán veszekszik velünk, inkább megbeszéli a dolgot azzal a makacs kutyafejünkkel.


Ma igazán sokat tudtunk játszani, mert a gazdiknak nagyon sok tanulnivalójuk volt. Jött egy kutyaorvos bácsi és minden tudnivalót elmondott nekik, ami a mi egészséges fejlődésünkhöz szükséges.

Az ovi végére jól kijátszottuk magunkat, és nagyon elégedetten végigaludtuk az utat hazafelé.

Masszázs

Most igazán irigykedhettek!
Megmutatom nektek, hogyan szoktak a gazdik szeretgetni bennünket.
Tudjátok, egy-egy nyugis nap végén leülnek a szőnyegre....

...ráfektetnek bennünket a lábukra,
kedvesen végigsimogatják kis kutyabundánkat,
jól megmaszírozzák futkározásoktól és kutyajátékoktól megfáradt mellső lábacskáinkat.

Amikor ezzel végeztek, akkor óriás pocaksimik után jól megmaszírozzák futkározásoktól és kutyajátékoktól megfáradt hátsó lábacskáinkat...

...és tudjátok, mi erre már nem mindig emlékszünk, mert közben úgy el tudunk lazulni, hogy bele is szunnyantunk ebbe a kedveskedésbe és úgy húzzuk a kutyabőrt, hogy öröm hallgatni!




 Az én drága Szofi barátnőm is úgy belefeledkezett a nagy élvezetekbe, hogy még hosszú percekig aludt mozdulatlanul a gazdi lábán.

Helyedre!

Húúúúúúúúúú, nagyon sokat kellett kérlelnem a gazdimat, hogy írjon.
Olyan fáradt volt az egész falkacsaládom a héten, hogy ránk is alig volt idő. Egyik vendéglátásból a másikba estünk. Mi ezt Szofi barátnőmmel nagyon nem bántuk, mert olyan sok kutyabarát emberrel találkoztunk, hogy csak na! A gazdik is igen örültek az eseményeknek, csak közben nem jutott idejük arra, hogy leírják nektek mi történt velünk.
De most pótoljuk!

A nagy vendégeskedésben szükségünk volt arra, hogy nyugodtan és biztonságban tudjunk pihenni, ezért a gazdik kijelöltek nekünk egy jó kis helyet az óriás kutyaház egyik sarkában, közel ahhoz a helyhez, ahol a történeteket írja a gazdi.

 
Én először nem igen értettem, hogy mit is szeretne a gazdi, de Szofi azonnal rájött.
A kedvenc párnájára dőlt és már aludt is.
Ezeken a finom zöld párnákon régen úgy tudtunk aludni, hogy teljesen elfértünk rajtuk, de úgy megnőttünk, hogy már mindenfelé lelógunk róluk.

Először csak a gazdi háta mögött aludtam a padlón, mert annyit már megértettem, hogy valami ilyesmiről van szó.








De nem tartott sokáig! Láttam, hogy milyen jó kis kuckó van ott, nem mászkál arra a kutya sem és gyorsan én is befeküdtem Szofihoz.
A gazdik azzal segítettek még nekem, hogy a kuckóba beterítették azt a takarónkat, amit mindig letettek nekünk a teraszra vagy a szobába a szőnyegre, ha azt akarták, hogy arra feküdjünk rá.

Akkorát aludtunk, hogy majdnem azt is elfelejtettük, hogy vacsora idő van!
Azóta amikor a gazdi azt mondja, hogy "helyedre", akkor tudjuk, azt akarja, hogy bemenjünk ebbe a biztonságos kuckóba.

...biztos látjátok milyen fantasztikusak vagyunk! A kedvenc párnánkra ugyan nem férünk rá, de azt nagyon tudjuk, hogy a fejünknek ott a helye.

Hurráááááááááááá! Óvoda! - 2. rész

Vasárnap is fantasztikus volt az óvodában!
Remélem akarjátok hogy megmutassam nektek!

Megérkeztünk, egymásra néztünk a többiekkel és indulááááááááááás!
Csak nem gondoljátok, hogy kihagytuk a rohangálást!

Akkora kergetőzésbe kezdtünk, hogy az óvónénik azt sem tudták hol vagyunk. Csak egy óriási porgombolyagot láttak kavarogni.

Aztán amikor kutyafuttából magához hívott bennünket a gazdi, azonnal odamentünk és jó kutya módjára elkezdtük a feladatokat.

Egy műanyag kádvárat kellett bevennünk, amihez egy sor akadályon keresztül vezetett az út.
Először egy óriási zörgős billegőn kellett a gazdi irányításával átkelni.
Ezt az akadályt mindketten ügyesen legyőztük!

Aztán egy nagy sárga suhogós zárta el az utat.

Nem elég, hogy nagy sárga volt és suhogós de még nagy magas hullámok is voltak rajta.

 
Bátran felmásztunk rá és legyőztük a hullámokat is!

...és az utolsó akadályon is átérve, már ott is volt a kádvár!

Győzedelmesen körbeszaglásztuk és büszkén mentünk tovább a gazdival!

Sajnos vége volt az óvodának elbúcsúztunk a többiektől és elindultunk haza. Hm, de jó is volt!

Hurráááááááááááá! Óvoda! - 1. rész

Szombaton megint fantasztikus volt az óvodában!
Ugye gondoljátok, hogy kutyajátékból sosem elég! De nem ám!

Éppen csak odavakkantottunk egymásnak,

és jááááááááááááááték!
Az ovi nagyon szuper dolog! Annyi, de annyi játszanivaló van ott, hogy nem is tudjuk az összeset kijátszani!

Persze azért tanulni is kell.

Az óvónénik csináltak nekünk egy úttestet és azt gyakoroltuk, hogyan kell átmenni rajta.

Nagyon kell figyelnünk a gazdit és amikor odaérünk az úttesthez, akkor

- Megáll! - mondja a gazdi, aztán - Ül!

Nekünk meg teljesíteni kell ezeket a parancsokat, hogy nehogy az úttesten száguldozó autók alá kerüljünk.

- Indulhat! - mondja a gazdi, és mi akkor átmehetünk az úttesten.

Azt mondták, hogy a gyerekekkel is így van ez, nekik a szüleikre kell nagyon figyelni, hogy nehogy bajuk essen.





Nézzétek csak! Szofi barátnőm is tudja ezt, és ő is nagyon figyel a gazdira.

Csak akkor indul tovább, ha a gazdi körülnézett, látta hogy nem jön semmi és azt mondja Szofi barátnőmnek, hogy mehetünk.

Aztán az óvónéni azt mondta, hogy minden gazdinak el kell bírnia bennünket, mert ha valami bajunk lenne, akkor szükség lehet rá. Ezért minden gazdinak fel kellett emelnie bennünket és fel kellett tennie egy asztalra.
Ott aztán az óvónénivel doktorosat játszottunk. Ő játszásiból megvizsgálta a fülünket, a szemünket, aztán megdicsért bennünket, mert ügyesek voltunk és leengedett az asztalról.

...és már megint vége volt az ovinak és már megint mehettünk haza.
Hm! Pedig mennyit tudtunk volna még játszani!

Szülinapi játék gyakorlás - 3. rész

Gondolom már nagyon kíváncsiak vagytok rá, mit is játszottunk még a gazdival!
Hát nézzétek!

A gazdi felemelte a bal lábát és én azonnal tudtam, hogy azt szeretné, ha rámancsolnék!

Jól rá is mancsoltam!

Háááááááááát persze! Klikk! Virslipont és  nagy-nagy dícséret!

A gazdi mindennek amit csinálok, nagyon szokott örülni és ezt én igen szeretem!

Aztán ugyanezt megcsináltuk a gazdi jobb lábára is! Erre olyan nagy dicséretet kaptam, hogy bármeddig mancsoltam volna a gazdival, ha ez ilyen jó! A virslipontokról nem is vakkantva!

Amikor befejeztük a mancsolásokat a gazdi befejezésül kérte, hogy hajoljak meg, hogy ezt se felejtsük el hogyan kell.
Hát láthatjátok, olyan tökéletes meghajlást csináltam a gazdinak, hogy minden kétkedése elszállt.
Kívánom is nektek, hogy mindig olyan izgalmas születésnapotok legyen, mint amilyen az enyém volt!

Szülinapi játék gyakorlás - 2. rész

Most megmutatom, hogy nekem hogyan ment a játék.

Kimentünk a kertbe és én azonnal bele akartam mancsolni a gazdi tenyerébe!

- Hé-hé-hé! - mondta a gazdi. - Előbb szépen üljünk le, és aztán játszhatunk!

- Jól van ülök, ülök! Csak játsszunk már végre!

...és akkor a gazdi nyújtotta a jobb kezét



és én ügyesen belemancsoltam!
...és klikk és persze dőltek a virslipontok!



Ugyanezt a másik mancsommal is szépen megcsináltam!

Hohóóóóóóóóó! Megint klikk és megint virslipont!
De a gazdival mi itt nem hagytuk abba!
Holnap nektek is elmondom, hogy a sok-sok tenyérbe mancsolás után mit játszottunk még.