Kutyaiskola - Szofi mesél - 2. rész

A gazdi nagyon büszke volt rám.
Mi a másik óvodában, ahová jártunk már klikkerrel tanultunk meg mindenfélét, így mi mutattuk be, hogyan kell

klikkerrel az ülést,

...és a fekvést tanulni.
Nagyon igyekeztem mindent megcsinálni, amit a gazdi kért, mert vele igazán jó volt!

De amikor a gyakorlatokat befejeztük, megint kerestem egy félreeső, biztonságos helyet egy műanyag szék alatt.

Orsi tanítónéni nem értette miért teszem és szép szóval kihívott engem a szék alól.

Kicsit játszottam, de közben a többiek egy hangyányit sem lettek kisebbek! ...és amint erre gondoltam, azonnal egy szép nagy snauzer osztálytársam érkezett.
Hát ebből nekem megint elegem lett és végre találtam egy mindennél biztonságosabb helyet.

A padon, osztálytársaim pótgazdijai ültek és onnan figyelték az órát.

Én szépen befeküdtem a pad alá, kettőjük lába közé és nagyon élveztem, hogy még vigyáztak is rám és elküldték a többi odatévedő kutyatársamat.

Nnnnnnnnnnnnnna így valahogyan eltelt az óra és végre a gazdihoz futáshoz értünk.

Orsi tanítónéni megfogott, megvárta amíg a gazdim átér a pálya másik oldalára és, amikor hívott engem, akkor hozzáengedett.

Hát persze! Én mint a kutyahurrikán, úgy rohantam hozzá!
Boldog voltam, hogy megint a gazdival lehetek és hogy megyünk végre haza.
Na és persze attól is, hogy otthon visszakapom Bella barátnőmet is!

Kutyaiskola - Szofi mesél - 1. rész

Szombaton kezdődött a kutyaiskola.
Bella még mindig nagylány volt, ezért Palesz gazdival ketten mentünk az iskolába.
Már az autóba sem volt kedvem beszállni, Maresz gazdi a karjaiban vitt be oda.
Aztán megérkeztünk az iskolába, mindenki új volt, és mekkora!!!

Engem az iskolai nagycsoportba tettek, ahol akkora kutyapajtások voltak, hogy alig látszottam közöttük.

 

 Amikor végre találtam valakit, akivel jól játszhattam volna, akkor is rögtön odajött egy akkora osztálytársam, hogy felnézni is alig mertem.
...és Bella sem volt sehol!!!

Hááááááááááááááát, nagyon elegem volt.
Behúzva fülem - farkam, szépen elkullogtam a kerítés mellé.

Itt egy kicsit nagyobb biztonságban éreztem magam. Az egyik oldalamat védte a kerítés így csak a másik oldalam felől kellett a támadásokra ügyelnem.

Amikor a gazdi odahívott, azonnal szaladtam. Nagyon jó volt, amikor együtt dolgoztunk, de utána  megint magamra maradtam a teljes osztállyal.

Gazdihoz futás verseny - 3. rész

Következett az összesített verseny, ahol a páros verseny győztesei indultak.

Mind az öt induló megint az óvónénik kezébe került, a gazdik pedig gyorsan átfutottak a pálya másik oldalára.

Láthatjátok! Barátunk, Igor is a győztes párosok között volt, az ő gazdijai is futottak Palesz gazdival a túloldalra.

Aztán az óvónénik most is elengedték Szofiékat és ők hanyat-homlok rohanva érkeztek a gazdikhoz.

 Palesz gazdi olyan ügyesen készült a póráz felcsatolására, hogy egy kutyapillanat és már rá is kattant a karabiner Szofi nyakörvére.
Mi a gazdimmal óriási hanggal szurkoltuk végig a döntőt, nem hiába!

Tudjátok ki nyerte meg a gazdihoz futás versenyt?
Na mit gondoltok?!
Hááááááááát persze! Az én fantasztikus Szofi barátnőm az én fantasztikus Palesz gazdimmal!
Nagyon boldogok voltunk!
Az ovi véget ért és mi hazamehettünk befalni jól megérdemelt ebédünket!

Gazdihoz futás verseny - 2. rész

... és most nézzük, hogyan futott Szofi a versenyen.

Az óvónéni őt is megfogta, a gazdi pedig gyorsan átfutott a pálya másik oldalára.

Barátnőm már alig bírt magával, de az óvónéni nem engedte el csak akkor, amikor mindkét gazdi átlépte a másik oldalon a célvonalat.

De akkor aztán kutyanyakába vette mind a négy lábát és úgy futott, ahogy csak bírt!
Az óvónéni biztatta nagyon, mert szerette volna, ha az ő párosa nyer.

 


Meg is volt az eredménye!

 

Barátnőm ért elsőnek a gazdihoz. A gazdi gyorsan rácsatolta a pórázt, mert barátnőmnek kutyaesze ágában sem volt gazdinevelőset játszani, amikor közös versenyről van szó.

A gazdi gyorsan jelzett és így lehetőséget nyertek az összesített versenyben való indulásra, ahol az az öt kutyapajtás indult, aki a páros versenyt megnyerte.

Gazdihoz futás verseny - 1. rész

Az oviban az utolsó feladat, a gazdihoz futás verseny volt. Kettesével versenyeztünk.

A gazdi odaadott engem ez egyik óvónéninek, aztán elkezdett szaladni a másik oldalra és kiáltott hogy fussak oda hozzá. A verseny kutyapajtásom gazdája ugyanígy.
Erre az óvónénik elengedtek bennünket és mi mint akit ágyúból lőttek ki rohantunk.

Amikor aztán nagy tempóban odaértem a gazdihoz, ő a gazdihoz futás verseny szabályai szerint pórázra akart engem venni.
- Na de héééééééééééééhééééééééé! Hát hol van az ügyességi sajtpontom?! Anélkül én nem hagyom!

...és már futottam is az ellenkező irányba!

Persze aztán a gazdi gyorsan kapcsolt, javított, én odamentem és engedtem, hogy a pórázt rácsatolja a nyakörvemre.

De addigra bizony a gazdihoz futás verseny elúszott, mi kiestünk a további versenyből, mert a kutyapajtásom nem volt ilyen gazdinevelő, ő már elsőre engedte, hogy a gazdija rácsatolja a pórázt és megnyerték a páros versenyt.

De az én gazdimban nem volt sem szomorúság sem bánat. Ismer engem, tudja hogy milyen kis kutyakópé vagyok, és ezzel együtt szeret engem!


 
Ezután következett Szofi barátnőm egy másik kutyapajtásunkkal, amit majd holnap mesélek el nektek.

Bátorságpróbák - 4. rész

 

Ahogy láttátok, a nagy kék kagylóvárat bevettük, de ezzel nem volt vége.
A várárok kígyó, aki a vár védelmével volt megbízva, de elaludta a feladatát, egyszer csak felébredt és elállta az utunkat.
Bosszút forralt a nagy kék kagylóvár elfoglalása miatt és nekünk tekergőző testét úgy kellett legyőznünk, hogy közben ne tudjon elkapni bennünket.

Először én indultam, hogy túljussak rajta.
Félelmetes ásványvizes palack farka volt és még félelmetesebb bója teste!

A gazdi nagyon segített, hogy pontosan lássam merre is tekereg ez a rettenetes kígyó.

Addig, addig lépkedtünk tekergőzésről tekergőzésre, hogy túljutottunk rajta.




Aztán Szofi indult neki, hogy legyőzze.

A gazdi őt is bátorította és ügyesen vezette át ezen a tekervényes ádáz kígyón.

Már csak a kígyó bója teste volt hátra,
... ééééés barátnőm is minden baj nélkül kijutott a veszély zónán.





Most, hogy már minden próbát kiálltunk, jöhetett hazaindulás előtt a gazdihoz futó verseny.

Bátorságpróbák - 3. rész

Az óvónéni ma olyat hozott, amilyet még sosem láttunk!

Egy nagy-nagy sárkánnyal kell ma megküzdenünk.

A sárkány egy nagy karikára volt feltekeredve és onnan eregette iszonyú papírlángjait felénk.

- Na majd én jól elbánok vele! - gondoltam - és úgy is lett!

A gazdival bátran belenéztünk a sárkány lángpofájába és egy határozott mozdulattal, átjutva a papírlángok között, legyőztük őt!

Utánunk Szofi következett és ő is jól megadta a magáét ennek a félelmetes fenevadnak!

A gazdi biztatására kutyaszemet nézett a lángnyelvű szörnyeteggel, majd egy jól kigondolt rohammal ő is legyőzte!











De nem úgy volt ám, ahogy gondoljátok!
A papírlángnyelvű fenevadnak még ez sem volt elég!
Így az összes kutyapajtásunknak meg kellett rohamoznia, hogy végleg feladja!

Bátorságpróbák - 2. rész

Akkor folytatom.

A feladatok között jó nagyokat játszottunk.

Most, hogy a gazdik megmutatták, hogy a kutyabújócskának használt ház tetején is lehet játszani, hát jól ki is használtuk.

Hoppppppppp! Már fönn is voltam rajta!

De a többiek sem vártak ám sokáig! Egy perc nem telt el és már az óvoda fele a kutyabújócska tetején játszott.

Nagyon izgalmas volt!
Jól megtaláltuk azokat a virslipontokat is, amiket néhány gazdi a segítés közben elpotyogtatott.


Ez azonban nem tartott sokáig, mert jött a következő feladat.

A nagy kék kagylóvárat kellett elfoglalni.

Szofi szépen odament a gazdival és figyelte őt, hogy mi lesz a feladat.

A gazdi teljes elszántsággal ment és mutatta barátnőmnek, hogy melyik nagy kék kagylóvárat kell elfoglalni.

Nem telt bele egy kutyaperc sem és barátnőm máris nagy büszkén ült a nagy kék kagylóvár kellős közepén.

Akkor a gazdi kérte, hogy engedjék át a várat másnak is.
Hohóóóóó, de nem úgy volt ám az!
Hiszen az előző várfoglaló csapat elpotyogtatta a kutyamuníciót a várban és azt semmiképp sem lehetett ott hagyni.
Barátnőm ügyesen bekebelezte őket a gyomorellenőrzőjébe és végül átadta a várat a következő várfoglalóknak.

Bátorságpróbák - 1. rész

Először egy nagy hegyet kellett megmásznunk, aminek az alját eddig kutyabujócskának használtunk a kergetőzésben, ha azt akartuk, hogy vége legyen.
Először engem kísért a gazdi a hegyhez.

Felvezetett rá,

aztán meg le.

Nézzétek milyen boldog, hogy sikerült és ügyes voltam!
Hát persze! Jól látjátok! Én is nagyon büszke voltam magamra!

Barátnőm is hasonló ügyesen oldotta meg a feladatot és jutott túl az első próbán az új oviban.

 

Persze ezzel nincs vége a próbáknak, de hogy mi van a nagy hegyen túl, arról majd legközelebb.

Új ovi és iskola

A gazdik találtak egy közelebbi helyet, ahova elmentünk egyszer óvodába de azt rögtön ki is nőttük és ahová a következő hétvégétől iskolába fogunk járni.
Az új óvónéni azt mondta, hogy nyugodtan mehetek vasárnap, mert akkor ott csak ovisok vannak és azok úgysem tudják mi az hogy nagylány.

- Helló Igor! - Húúúúúúúúúú, de örültem, amikor megláttam!
Ő is a régi óvodánkból jött, tulajdonképpen ő még közelebb lakik az új ovihoz, de eddig nem is tudta.
- De jó, hogy egy régi barátom is itt van!

Az új oviban találkoztam egy olyan kutyapajtással is, akivel nagyon hasonlítottunk egymásra. Őt Szikrának hívták és a Malinois családból származik. Kiderült, hogy azért ez a nagy hasonlóság, mert távoli rokonok vagyunk. Az én papám is valószínűleg Malinois volt.

Húúúúúúúúú, egy csomó új ovistársam lett. Nagyon jó volt velük!

Szofi is nagyon élvezte az új helyzetet és rengeteget játszott.

Az új oviban is voltak gyakorlatok. Ültünk, feküdtünk, meg a szokásosak.

Aztán egy új feladat következett, a gazdik lába körül kellett nyolcasban kanyarognunk. Hát nagyon izgalmas volt, de a végére igen elkutyulódtunk, azt sem tudtuk hol járunk.

A gazdik először átvezettek a két lábuk között,

aztán vissza, aztán megint át, aztán....
Hááááááááááát, ha nem irányítottak volna bennünket igen elveszettek lettünk volna!
Aztán következtek a bátorságpróbák, de erről majd holnap mesélek nektek.