Várjátok már, hogy beszámoljak arról, mi történt velünk?
Hm?

Jól van na, nem kérdezgetek, hanem megírom.

A gazdik kitalálták, hogy valami félelem lehet bennem, mert a behívásra én odamegyek, de nem be, hanem túl.
Ahogy láttam, Szofinak ez nem volt nehéz, mert ő állandóan a gazdikon csüng.
Ezért aztán kitalálták, hogy vesznek nekünk sajtot, azt apró-pici kockákra vágják és ezzel segítenek nekem, hogy biztosan a gazdi elé jöjjek, ha szól nekem.

A gazdikáim, mindig azt mondogatták, hogy "Bella...., Bella...., Bella....", de én nem értettem, hogy mit akarnak ezzel.
Nnnnnna ma leesett a tantusz!
Engem neveznek így, de eddig nem értettem, mit mondanak!
Na de most!
Segített a nyelv-zseniségem kitalálni, hogy az én nevemet mondják a saját emberi beszédjükkel, ami úgy hangzik "Bella". Pedig, ha azt mondták volna csak egyszerűen, hogy Bella, akkor már előbb is megértettem volna! De nem ismerik a kutyanyelvet, így nekem kell nagyon figyelni rájuk, hogy kitaláljam éppen mit is szeretnének.

Aztán egyszer csak azt hallottam, miközben a  kezükben a sajtot a fejem fölé emelték, hogy "ül".
Nnnna gondoltam, ez már megint valami olyan amit megint nekem kell megfejtenem!
Leültem és akkor nagy örömben törtek ki és odaadták a sajtot.

Barátnőm Szofi, mindig lelesi rólam, hogy mit csinálok és ő is azt csinálja, amolyan jó kistestvér módjára.
Így ő is letette azt a kis fenekét a földre, ami a nagy pocakja hátulján van és ő is kapott egy sajtot.

Ha a gazdikáim tudnának kutyául, akkor tudnák, hogy nem kell ez a sok hűhóóóóóóó!
Egyszerűen csak azt kellene mondaniuk, hogy üljek le, és én leülnék.
De sehogyan sem megy nekik, hogy beszéljék a nyelvünket, így ha meg akarjuk őket érteni, nekünk  kell megtanulni az ő nyelvüket.

Ezt a kezükben a sajtot a fejem fölé - ül - de okos! - sajtot a számba - következő sajtot a kezükben a fejem fölé - ül - de okos! - sajtot a számba..., többször is megismételték. Tudni akarták, hogy biztosan jól értettem-e őket.

Aztán megint - sajtot a kezükben a fejem fölé - ül - de okos!
Hééééééééééé! Ez nem járja! Üres volt a kezük!
Hol a sajtom?

Aztán még egyszer. Na majd most! Sajtot a kezükben a fejem fölé - ül - de okos!
Naaaaaaaaaaaa! Már megint nincs sajt?!

De aztán nagyon örültek annak, hogy én sajt nélkül is ilyen jól értem őket, és ezért megkaptam a végén az összes elmaradt sajtomat, sőt még annál is többet!!!

A nagy tolmácsolásban igen elfáradtam és akkorát aludtunk Szofival összebújva, hogy még...!
Ilyenkor gyönyörűeket álmodom!
Azt álmodom, hogy valaki nagyon várta, hogy megszülessek! ...és tényleg!

Elég sokat írtunk ma nektek, most már megyek játszani, enni, aludni és nyalok egyet a gazdikám arcán, mert olyan rendes volt, hogy ezeket leírta nekem!