2012. június 6.

Már igen késő van, de azért néhány sort írok és főleg Első Nevelőszüleimnek címezve!

Ma igen szép nap volt. Szofi a gyógyulás útjára lépett
és reggel már evett is.
A doktornéni is nagyon meg volt elégedve vele.




Jut eszembe, az autót már olyan jól bírjuk,
hogy beszállunk, aztán eldőlünk és már alszunk is.

Én nagyon szeretek itthon, de néha nagyon hiányoznak az
otthoniak is.

Ma elkezdtem felfedezni a kertet és rengeteget szaladgáltam benne.
A gazdijaim csináltak is néhány képet rólunk.

Küldünk is belőle néhányat.

(Az egyiken éppen az van, amikor együtt írjuk gazdimmal nektek
ezt a levelet.)

Mára befejezem, mert már igen elfáradtam a nagy játékban.




Szép álmokat!
Mindig szeretni foglak benneteket!
Bella