Én már igazi nagy kutya vagyok, el is határoztam, hogy  őrizni fogom a házat.

 Ezért jól befeküdtem az ajtóba, hogy ha bárki be akarna lépni, azt biztosan észrevegyem és teljes elszántsággal elhatároztam, hogy ezt mindenképpen megakadályozom.
Én vártam, csak vártam, csak vártam, de nem jött erre senki.

Figyeltem még egy darabig, de annyira unalmas volt, és a nagy meleg is hibás benne, és tulajdonképpen nem is tudom hogy történhetett...



Szofi nagyon jó barátnőm, mindenben segít nekem. Ő is benne volt az őrzősdiben. Ő a terasz felől védte a házat a pléden és minden betolakodót előre jelzett volna, hogy nekem már könnyebb dolgom legyen.
Küzdött is kutyaderekasan, de a nagy meleg őt is leterítette.

A kudarcba fulladt őrzősdi után bementünk a házba, mert a nap annyira ráerősített hogy már

...és akkor valami nagy felfedezést tettünk!
A nappali kályhájának lábazatában lakik valaki, sőt amikor Szofi jobban figyelt, akkor már ketten is laktak benne!

Hééééééééééé! Szóltunk nekik, és a lábunkkal próbáltuk is megérinteni őket, de ők nem válaszoltak.
Még hogy nem válaszoltak! De még udvariatlanok is voltak!
Folyton utánoztak bennünket.

Amikor mi felemeltük a lábunkat és feléjük nyúltunk, akkor ők is felemelték a lábukat és felénk nyúltak. Amikor odaszagoltunk az orrunkkal, akkor ők is odaszagoltak az orrukkal.

Nnnnnnnnnnnnna gondoltuk, most kiszedjük a kis gonoszokat!
Próbáltuk is nagy igyekezettel, egyik lábunkkal is, másik lábunkkal is, de sehogyan sem jutottunk oda.
Ezt tettük egy darabig, aztán úgy döntöttünk, hogy inkább visszamegyünk "őrzősdibe".