Hahóóóóóóóóó!
Még mindig szomorúság van odaát?
Hát nincs ok rá, mert én olyan piszok jól érzem magam, hogy csak nnnna!
Rengeteget alszom, rengeteget játszom és rengeteget eszem!
Reggel sajnos el kellett kísérnem Szofit az orvoshoz, mert ő viszont nagyon
nincs jól.
A szülei még csak távolról sem hasonlítanak hozzátok.
Mit szülei? Inkább nem is hívnám így őket!
Nagyon gondosan ápolják őt és én is békén hagyom,
néha meglátogatom és kutyapuszit nyomok a búbjára.
Remélem hamar meggyógyul és jó nagyokat tudunk majd
játszani egymással.
Sajnos ő még majdnem egy hónappal fiatalabb nálam és
így sokkal jobban kellett volna vigyázni rá, mint rám,
mert én már nagy kutya vagyok!
Macska fronton is konszolidálódik a helyzet.
ketten már addig merészkedtek, hogy egy nappaliban tartózkodnak
velünk. A többiek is jobban teszik, ha felkötik a gatyájukat,
mert megnövök, és akkor aztán...
De a gazdim (akinek magas a hangja), azt mondta, hogy
csak semmi aztán...
A gazdikám, akinek magas a hangja, most éppen egy jó adag
pulyka nyesedéket főzött nekünk rizzsel.
A doktornéni mondta, hogy ehetünk ilyet, csak majd nem fogunk
tudni leszokni a jóról! De az én gazdáimat ez nem érdekli.
A gazdikámnak, aminek magas a hangja, ugyanolyan jó széke van
mint amilyen kiskoromban volt otthon.
Nagyon jókat alszom alatta, és itt a szék előtt, az íróasztal alatt,
még van egy jó kis kuckó is, na oda is behasalok időnként és
akkor azt álmodom, hogy nagy kutya vagyok, nagyon nagy,
de senki sem fél tőlem, mert nagyon sok szeretet is van bennem!
Nnnnnna lassan abbahagyom az írást, mert jön a hat óra, és
azt ígérte az én két kisgazdám, hogy akkora kihűl
a rizses pulykahús, és nem szeretnék lemaradni róla,
nagyon nem!
Millió kutyapuszi!
Bella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése