Ma nagyon nyugodt nap volt és megint nagyon meleg.

Reggel a gazdijaink meglocsolták a kertet.

Na hát az egy csoda, ami a kerti nagy zöld kígyóból jön kifelé! Megfoghatatlan!
Nagyon próbáltam, hogy valahogyan hozzájussak!
Haraptam!

Ráugrottam!

Próbáltam becserkészni, de mind hiába!
Csak folyt és folyt és folyt megállíthatatlanul!

Egyszer aztán, pedig én akkor éppen nem csináltam semmit, abbahagyta és csak egy érdektelen, hosszú, üres zöld kígyó maradt.

Mivel a nap igen nagyon dolgozott az égen, és mi már nem bírtuk, bementünk a lakásba, ahol egészen hűvös volt.

Gazdikánk, akinek Maresz a behívóneve, arról mesélt, hogy élt előttünk itt egy olyan kutya, akit legalább annyira szerettek, mint bennünket. A kutyát Boxinak hívták és ő is kiskorában került a családba. Nagyon okos kutya volt és nagyon szerette a gazdáinkat. Sokat jártak együtt a hegyekbe és mindenhová együtt mentek, ahová csak lehetett.

Maresz azt mesélte, hogy Boxi nagyon szerette az olyan kis kutyagyerekeket, amilyenek mi magunk is vagyunk és egészen biztosan nagy barátságban lettünk volna, ha ismer bennünket. (Persze, hogy nem olyanban mint a macskákkal!)

Néztem, ahogy Boxiról mesél és láttam, hogy ugyanolyan jön ki a szeméből, mint reggel a nagy zöld kerti kígyó szájából! Nem értettem...

Mondta, hogy sok játékunkkal Boxi is játszott, hogy amit tegnap kiástunk a kertből, azt ő tette be a kutyaspájzba és azt is mondta, hogy nagyon szófogadó kutya volt és hogy ezt majd nekünk is meg kell tanulni.



Megígérte, hogy nem sokára kimegyünk az erdőbe és mindent megszaglászhatunk ami ott van, de előtte még a nyakörvhöz hozzá kell tanulnunk a pórázt is.
Azt mesélte, hogy Boxi is megtanulta a nyakörvet és a pórázt, amikor kicsi volt, de amikor már megnőtt, akkor sosem kellett viselnie, mert nagyon okos kutya módjára mindig a gazdik lábánál közlekedett, ha úgy kívánták, ha meg szabadjára engedték, akkor mindig hozzájuk ment, ha hívták.

Én sóhajtottam, hogy majd biztosan én is olyan okos leszek!
...és már nem tudom miről mesélt még, mert a nagy figyelemtől igen elfáradtam és úgy elaludtam, hogy délig fel sem ébredtem.