2012. június 4.

Kedves Első Szüleim!

Tegnap valami olyan szerkezetben zötyögtem jó sokat,
hogy teljesen elfáradtam és még aludni sem nagyon tudtam benne.
Közben még egy másik ismeretlen szagú pajtás is beszállt a
zötyögésbe, amitől egy kicsit megrémültem, de aztán összebújtunk
és ketten próbáltuk meg a lehetetlent, zötyögés közben aludni.
Nekem sehogyan sem ment, csak már a végefelé, de Szofinak -
így nevezték el második szüleim a kis pajtást - aki útközben szállt be,
nagyon ment.
A sok zötyögés után végre megérkeztem HAZA.

Itthon jött a fürdés, törölközés, melegítőpárnán meleg plédbe
bugyolálva alvás.
Olyat aludtam végre, hogy csak nnnnnnnnna!

Amikor felébredtem azt éreztem, hogy farkaséhes vagyok.
Meg tudtam volna enni két egész konzervet is, de egy idő után
szüleim azt mondták, hogy elég, meg hogy majd később is
fogok kapni.
A házban ahová költöztem elég sok macska van. Még nem
tudtam mindet számba venni, de nem nagyon barátságosak, az biztos.
Nem jönnek be a nappaliba, hanem a teraszon vannak és néha jól
felfújják magukat.
Én nagyon meg tudnám ugatni őket, amivel próbálkoztam is,
de szüleim határozottan lebeszélnek róla.
Úgy védenek, mintha valami bajom lehetne tőlük.

Éjszaka a gazdik a nappali padlóján ágyaztak meg a kerti székek
párnáival és plédekkel, maguknak és nekünk, és ott aludtak velünk.
Nagyon jól aludtunk, közben csak 83-szor kellett kivinni bennünket a fűbe
pisilni és kakilni.
A nappaliba kettőnknek összesen csak négyszer sikeredett be...

Négy órakor már fenn voltam és röpködtem a labda után.
Olyat játszottam, hogy csak na!
Nem tudom mi volt olyan mulatságos, de hangos kacajokat hallottam a
nappali padlója felől.

Ötkor végre gazdáim felkászálódtak a padlóról és enni adtak nekünk.
Nagyon vártam már az evést, ráültem a gazdi lábára és le se szálltam
onnan, amíg el nem készítette az ötóraimat.
Jól bereggeliztem és most azzal a gazdimmal, akinek mélyebb hangja
van, nagyot alszunk a nappali padlóján, a puha plédeken.

Nagyon hiányoztok, de nagyon szeretnek engem itt is!
Majd mindig megkérem a gazdimat, akinek magasabb hangja van,
hogy írja le nektek, amit diktálok, mint most is.
Persze mindig mondja, hogy ehhez kell egy kis idő és nyugi, de
én ezt nem értem.

Most alszom egy jót, aztán valamikor megint jelentkezem.






Sok-sok szeretettel és arcpuszival
Bella