Tegnap este éppen kinn játszottunk a kertben, és akkor egyszer csak becsöngettek.
Jöttek a gazdik és órát tartottak nekünk.
Jutalomórát! Sajt-jutalomórát!
Én már előző nap elkezdtem tanulni a leülést, meg a lefekvést, de úgy gondolták, itt van az ideje, hogy Szofi is megtanulja az eddigi leckéket.
Szofinak nagyon gyorsan megy a tanulás, mert teljes bizalommal csügg a gazdikon.
Nekem ez kicsit nehéz, mert mindig az jár a fejemben, "Úristen ez most mit akar tőlem?!", "Ez most mit fog velem csinálni?!".
A gazdik próbálják kitalálni a rossz élmények eredetét, és hogy hogyan tudnák azt pozitív élménnyé változtatni bennem.
Nagyon szeretnek engem, és nagyon vigyáznak rám, de ezt nekem azért még nagyon nehéz elhinnem.
Szofi nagyon gyorsan megtanul mindent. Ő azonnal rohan, ha hívják, még rajtam is keresztül ront, csak hogy rögtön megtegye, amit kérnek tőle és egy kutyafarknyi kétsége sincs a felől, hogy ez mind csak jó lehet.
Eminens tanuló, mondhatni stréber!
Amit rólam les le, azt is azonnal ötösre csinálja.
Azonnal ül...,
rögtön a gazdi lába elé fekszik...,
...lehet, hogy csak a sajtot imádja...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése