Huhhhuhú!

Majd el is felejtettem nektek leírni!
Tegnapelőtt valami olyan izgalmas dolgot művelt a gazdim, akinek mélyebb a hangja.

Húúúúúúúúúúúú, még azt is elfelejtettem nektek mondani, hogy közben nagyon - nagyon figyeltem mindenre, amit a gazdik beszéltek egymással és végre azt is megtudtam, hogy neki Palesz a behívóneve!

Na de mindjárt elmesélem nektek hogy a gazdim egyszer csak egy nagy fehér fogantyússal érkezett meg,
amiben nagyon sok zöld hosszúkás valami volt.
Már az illatuk is igen izgalmas!

Leült a parkettára és a zöld hosszúkásokból sok zöld gurulóst szabadított ki.

Mi azonnal rávetettük volna magunkat, hogy egy nagyot játsszunk vele, de a gazdi, akinek Palesz a behívóneve, nagyon határozottan azt mondta, hogy ez nem játék!
Szofi odament és próbálta meggyőzni őt, hogy gondolja meg, mert nem látja jól!
Ez igen is nagyon jó játék!!!

Én is szóltam, hogy "Hééééééééééé! Kérünk szépen belőle! Hát annyi zöld gurulós van itt, hogy egy két darab igazán nem számít!"

De a gazdi csak mondta nekünk, hogy ez nem arra való, de ha békén hagyjuk, akkor ad majd belőle néhányat, hogy mi is megnézhessük, hogy ez nem játék.

... és végre adott!

Még hogy nem játék! Amikor olyan jól gurul szanaszét a padlón!

... de még ... ! ...nem hogy jó játék, de milyen jól meg is lehet enni!




Jó alaposan megkergettük őket Szofival a padlón és ha utolértük valamelyiket, azt jól meg is ettük!
A gazdik igen nagyokat nevettek rajtunk, mi meg csak kergettük és kergettük őket, amíg el nem fogytak az eszeveszett kergetőzésben!

...és ahogy a sok zöld hosszúkásból, sok zöld gurulós lett, mi is elfáradtunk a nagy kergetőzésben, és a gazdi mellé telepedve elaludtunk. Álmunkban miénk volt az összes zöld gurulós, de ha a gazdi kért, azért adtunk néhányat a borsólevesébe!