2012. július 1., vasárnap

Kincskeresés

Ma is olyan kutyameleg volt, hogy Szofival alig bírtuk.
Ebéd után, amikor finom husival megraktuk a hasunkat, még elviselhetetlenebb lett az egész.
Gazdikánk kiment velünk a kertbe.
A ház háta mögött ilyenkor mindig árnyék van, és azon a helyen ahol lakunk általában mindig fúj legalább egy kicsit a szél.
Hát most is!
Így itt tényleg nem a teljes kutyanyelvünk lógott ki a szánkból csak a fele.

Először Szofival játszottunk, de egyszer csak felfedeztünk egy helyet a házat körülvevő járda szélén, ahol minden kutyaszaglás szerint valami  nagyon izgalmas dolognak kellett lennie.




Hát nekiláttunk kiásni!
Nagyon izgalmas volt!
Összedugtuk a fejünket és közös erővel indultunk megfejteni az izgalmakat!





Nagyon koncentráltunk! ...és csak ástunk, és ástunk, és ástunk, és ástunk...
De nem akart előjönni!




Már óriási mennyiséget kiástunk, de még mindig semmi!







Ebben a nagy melegben, annyira  belefáradtunk ebbe a nagy keresésbe, hogy Szofival teljes egyetértésben, másik időpontot választottunk a befejezéshez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése