Titokszoba

Tegnap este a gazdik, nem rakták le azokat a süppedős, puha fekvőhelyeket, amiket egyébként azokon a fehér székeken szoktak használni, amiken a teraszon üldögélnek, hanem ezek közül csak egyet és azt terítették le egy puha takaróval.
Nem értettük, hogy mi lesz.
Csak az egyik gazdi fog aludni a másik  meg őrködik majd?
Hm - hm?



Elindultak a titokszoba felé, ahova nekünk nem szabad bemenni, mert azt mondták a gazdik - és ezt nektek is mondtam már -, hogy lakik itt négy cica is, ők nagyon megrémültek attól, hogy mi ideköltöztünk, és kellett nekik egy olyan hely, ahol kicsit nélkülünk is biztonságban tudják érezni magukat.
Ezért ők mindig bemehettek a titokszobába.

Szóval ott tartottam, hogy elindultak a titokszoba felé és bennünket felébresztettek és hívtak, hogy menjünk.
Csak néztünk tágra nyílt álmos kutyaszemekkel, hogy ez most mi?

Talán azt akarják tudni, hogy jól megjegyeztük-e, hogy nekünk oda nem szabad bemenni?

Felvettek bennünket a karjukba, meg az alvós párnájainkat is és egyszerűen bevittek a titokszobába.

Nem tudjátok mi az alvós párna?
Nnnnnnnnna jól van! Megmutatom!



Szofi is és én is kaptunk egy zöld párnát, amikor hazaköltöznünk, és mert még ráférünk, amikor a nappaliban alszunk akkor mindig ezeken szoktunk.


Én általában elnyúlok rajta,

 Szofi barátnőm meg rágömbölyödik.





Szóval ott tartottam, hogy bevittek bennünket a titokszobába.
Húúúúúúúúúúúúúú! - gondoltam - valami nagy gáz van!
Nagyon óvatosan viselkedtünk!

Végigszaglásztuk a titokszobát, aztán az egyik gazdánk ágyáról lecsúszott puha takaróba feküdtünk az ágy végébe és gyorsan elaludtunk.








Reggel láttuk, ahogy Jakab (a vörös cirmos) kimegy  a szobából,

 

de mi nem mozdultunk.



Nanáááááááááá hogy nem!
Ki tudja mikor jöhetünk be újra ide?!