Éjjel megint a titokszobában aludtunk a gazdikkal. Úgy látszik nem csak egyszer vittek bennünket oda.
Lehet, hogy ez most már így marad?
Hm? Nem tudom.
De nem sokáig tudtam gondolkodni rajta, mert Szofi barátnőm is felébredt és nagy játékba kezdtünk.
Először a huzakodós rágcsát vettük elő és jól bemelegítettünk rajta.
Aztán indult az igazi játék!
Szofi a sárga labdával végezte el a középkezdést, de én egy becsúszó szereléssel megszereztem!
Szofinak nem tetszett ez a manőver és úgy gondolta, hogy ha nem ezzel a sárga labdával indított volna, akkor biztosan nem sikerül nekem azonnal átvenni az irányítást, ezért labdát cseréltünk.
...és igaza volt!
Indítottam a labdát és olyan kapáslövés érkezett,
hogy csak egy kutyavetődéssel tudtam megakadályozni, hogy a labda a fotel-kapumba kerüljön.
és megint óriási koncentrációba került, hogy a gólvonal előtt, vetődéssel meg tudjam akadályozni, hogy Szofi labdája a kapuban végezze.
Sokáig játszottunk.
Az eredményre végül már nem is emlékeztünk, de közben a kutyameleg teljesen kicsinált bennünket. Cserével a kispadra kerültünk és ott egyáltalán nem törődve az udvariassággal, kipihentük magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése