Az újabb házőrzési kísérlet

Már igen sokat nőttünk, lassan felnőtt kutya lesz belőlünk, így újra megpróbálkoztunk a házőrzéssel.
Most nem a terasz ajtóban kezdtem, hanem kiültem a terasz szélére, ahonnan jól beláttam az egész utcát és nagyon figyeltem, hogy jön-e arra valaki.

Hosszú percekig ültem ott, de nem jött senki.
Tudjátok mi olyan fantasztikus helyen lakunk, egy kis faluban, hogy nagyon kevés autó és más közlekedési eszköz jár erre. A mi házunk meg olyan helyen van, ahol csak néhány ember jön-megy az utcán.
Hát ez az oka, hogy én csak ültem... és ültem... és ültem... és most éppen nem jött erre senki.
Szofi barátnőmet azért nem látjátok, mert ő bentről, a nappaliból őrizte a házat.

 Ahogy ott őriztem, nagy kutya módjára, lassan rám sötétedett.
Lefeküdtem a teraszra, de továbbra is rajta tartottam a szemem mindenen.

Hiába! Azért nagyon elfáradtam ebbe a nagy figyelembe, és a vége az lett, hogy megint elaludtam.

Szofi sem bírta sokáig, ő is elszenderedett.






A teraszon nagyon jó volt a levegő, jó kis szél fújt, és jól esett ott szunyókálni.
A gazdik, látva hogy befejeztük a nagy őrző-védő munkát, amibe belekezdtünk, tudták hogy milyen jól ki tudnánk pihenni magunkat a teraszon, ezért kihozták a kedvenc párnáinkat.

Így aztán akkorát aludtunk a teraszon, hogy csak arra ébredtünk fel, amikor a gazdik szóltak, mert annyira este lett, hogy már ők is lefeküdtek.