Első nap a kutyaoviban - 1. rész

Tegnap reggel beültünk a nagy zötyögős szerkezetbe, amit a gazdik autónak hívnak és elmentünk a kutyaoviba.

Amikor megérkeztünk, az nagyon érdekes volt. Új szagok, mindenféle írni - olvasni valók.
De aztán mindenfelől annyi másik kutya érkezett, hogy nem is értettük mi történik.
Bementünk egy kapun és egy nagy füves területre érkeztünk.
Ott az összes másik kutya engem nézett és jöttek felém.
Gondoltam is -  Futás, ahogy a lábam bírja! Ezek itt meg akarnak enni engem! - és csak futottam, és futottam, és futottam, ahogy csak bírtam, vissza a kapu felé.

Akkor láttam, hogy a kapu be van csukva, teljesen elbizonytalanodtam, most meg mit csináljak.
Akkor odajöttek a segítő óvónénik és megnyugtattak engem, hogy nincs semmi baj, de én nem nagyon akartam ezt elhinni.

Visszaszaladtam a gazdi lábához, Szofi barátnőm is éppen ott volt és ott már megint jött valaki! Bukfencezett, hempergett és különös hangokat adott ki.

Te jó ég!
Mit akar ez tőlünk?








A gazdik csak figyeltek az óvónénire, közben ránk tekintettek és mindent rendjén valónak találtak.
Néztem rájuk és nagy könyörgő szemekkel próbáltam értésükre adni, hogy itt valami nagy baj van:
- Segítség! Nem látjátok! Ez a félelmetes kutya nem tudjuk mit akar tőlünk!!!
Szerencsére a félelmetes "nem tudjuk mit akar tőlünk" kutya megunta a dolgot és mire mi teljesen betojtunk volna, odébbállt.


A nagy rémületben egyszer csak a gazdik elkezdtek elszaladni és közben hallottuk, hogy a Palesz behívónevű gazdi hívja Szofi barátnőmet.

Hohóóóóóóó! - gondoltam - erről én sem maradhatok le!
Rohantam Szofival én is, ahogy csak bírtam.

De amikor odaértünk, csak Szofi kapott abból az illatos virsli finom falatból, amit a gazdik az oldalukon lógó dobozba dugdostak el.

Hm?
Hát ez meg micsoda?
Én miért nem kapok belőle?







...és akkor hallom ám, hogy a Maresz behívónevű gazdi, engem hív jó hangosan.
Hát gyorsan megfordultam és viharsebesen rohantam hozzá.

 

Na persze, Szofi is meghallotta és ő sem várt egy percet sem, azonnal megfordult ő is és rohant velem.

De amikor odaértünk, a Maresz behívónevű gazdi csak nekem adott azokból az illatos virsli falatokból..




Valami nagy zűrzavar volt a fejünkben.
De az éles kutyaeszünkkel lassan kezdtünk rájönni, hogy ha Szofit hívják, akkor ott csak ő kap jutalmat, ha engem hívnak, akkor meg csak én.

Ezt rögtön ki is próbáltuk, de erről majd a következő részben mesélek nektek.