Játék a gazdikkal - 1. rész

Tegnap a reggeli gyaloglás, finom reggeli és nagy alvás után, máris jöhetett volna az ebéd.
De a gazdik ilyenkor mindig kitalálnak nekünk valami jó kis játékot.


Már megtanultam, hogy amíg Szofi azzal a gazdival, akinek Palesz a behívóneve játszik, addig én azzal a gazdival, akinek Maresz a behívóneve szépen fekszem a teraszon, nem mozdulok és figyelek.
Persze nem mindig sikerül az a nagy nyugodt fekvés, mert annyi érdekes dolog történik közben, hogy ki fia kutyája bírná azt ki ott a gazdi mellett!?
Szofi barátnőm ezért egy kicsit jobban tudja ezt, ő sokkal nyugodtabban tudd a gazdi mellett maradni.

Ma is kihívtak bennünket a teraszra, kitettek egy nagy üveget vízzel és várták, hogy kitaláljuk mit is szeretnének.

Szofi lefeküdt az üveg elé, kérdően nézett a gazdira, de az nem válaszolt, csak nézett kedvesen rá.

Ekkor hirtelen az üvegre nézett, akkor klikk és báránypont.
- Aha! - mondta Szofi - aztán megszagolta az üveget, ...újabb báránypont!

Kicsit gondolkodott, végül feldöntötte az orrával. Akkor a gazdi nagyon megdicsérte, mert éppen ezt akarta tőle.

Ezután én következtem.

Ránéztem az üvegre és akkor azonnal kaptam egy virslipontot,

aztán megszagoltam, és újabb virslipont. Gondolkodtam, gondolkodtam, gondolkodtam. Csak azért gondolkodtam ennyit, hogy a gazdi nehogy azt higgye, hogy túl könnyű játékot talált ki.

Aztán szépen feldöntöttem az orrommal én is és annyi virslipontot gyűjtöttem, hogy majdnem az egész gyomorellenőrzőm tele lett vele.