A Cseresznyés domb
Akkor most írok nektek a Cseresznyés dombról.
Mi olyan helyen lakunk, ahol ilyenkor amikor elkezd az a nagy fényes káprázatos lejjebb menni az égen, akkor olyan hangok vannak, amilyen csak több méter magas kutyából jöhetne ki.
Ilyenkor én mindig kimegyek a kertbe és ugatok, hogy ezek a nagyhangú szomszédok még csak véletlenül se próbáljanak meg az erdőből bejönni a mi területünkre.
Akkor a gazdik kijönnek hozzám és végig járják velem a kertet, hogy lássam milyen ügyes voltam,
azzal a nagy hangommal tényleg sikerült távol tartanom őket!
A gazdik azt mondták, hogy ezek a hangoskodók nem óriáskutyák, hanem szarvasok akik most éppen egymást méregetik és el akarják dönteni, hogy ki az erősebb. Amit pedig hallunk, azt úgy hívják, hogy szarvasbőgés.
Aha! Ez olyan amilyet mi is szoktunk játszani Szofival! Csak mi nem várjuk meg, hogy az a nagy fényes lemenjen az égről, mi ezt bármikor szívesen játsszuk, és még nem is bőgünk közben!
Szóval most a szarvasbőgés ideje van, ezért reggelente nem megyünk a nagy erdő felé, hanem csak a Cseresznyés dombon túrázgatunk.
Pedig milyen jó lenne találkozni a nagy szarvassal, azonnal megmutatnánk a gazdiknak milyen bátrak is vagyunk! De sajnos nem visznek arra, nekünk meg már az elején megtiltották, hogy csak úgy magunk mászkáljunk.
...és mi ezt be is tartjuk. Valakinek muszáj vigyázni rájuk!
Egyik bokorba be, a másikból ki.
Sikerült megkergetnünk néhány olyat is, aki csak úgy üldögélt ott a bokor belsejében, de amikor észrevette, hogy jövünk, gyorsan elrepült.
Amikor indulunk még harmatos a fű és minden csupa-csupa csillogás!
Ilyenkor a póklakások sem maradnak titokban, mindegyiket elárulja a hajnal.
Hát ez az !
Na még egyet mutatok nektek, mert nekem annyira tetszenek!
Ahogy így megyünk, mit látunk!
Tudjátok igazán nagy szárazság volt és a gazdik nem találtak egyetlen gombát sem, de néhány napja többször is jött olyan vízfürdő, hogy az még a gombáknak is sok volt és inkább kijöttek napozni.
Gomba, gomba és gomba!!!
Nézzétek csak milyen gyönyörűek!
Nagyon szívesen rájuk ugráltunk volna, de a gazdik nem engedték.
Egészben akarták hazavinni ezeket a nagy kerek szépségeket.
...és nehogy azt higgyétek, hogy valami diónyi nagyságú gombákról van szó!
Nézzétek mekkorák voltak!
Majdnem akkorák, hogy akár alájuk is bújhattunk volna ha elered az eső!
Annyi gombát szedtünk, hogy alig bírtuk el. Hazavittük őket és a gazdik ebből főztek maguknak ebédet.
Szofival nem nagyon értettük, hogy is lehet ezeket megenni, amikor semmi jó szaguk nincs.
Hát ilyenek most a reggelek és már alig várjuk, hogy vége legyen a bőgésnek és újra sétálhassunk az erdőben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése