Nagylány

Nagylány lettem, ezért szombaton csak Szofi tudott óvodába menni Palesz behívónevű gazdival.
Pedig annyira szerettem volna! Úgy készültünk a gazdikkal!
Ez volt az utolsó, búcsú napunk az óvodában, mert ezután már iskolába fogunk járni.

Ajándékokat készítettünk az óvónéniknek és a helyettes óvónéniknek - bácsiknak is.
Mindenki kapott csokoládét, amit a gazdik átcsomagoltak, a közösen készített csokipapírba.

A csokipapírokon mi voltunk Szofival meg nagy-nagy köszönet mindenért, amit ebben a fantasztikus óvodában kaptunk.

 Az óvónéniknek kökény lekvárt is csomagoltunk, amit mi főztünk, hogy tudják milyen fantasztikus dolgok vannak azon a helyen ahol lakunk.

Így néztek ki a csomagok. Az elkészítésében mi is nagy segítségükre voltunk a gazdiknak, próbáltunk nem nyüzsögni, hogy nyugodtan tudják a dolgukat végezni.


Kértem Szofit, hogy nagyon figyeljen és mindent meséljen el nekem, ha hazajön.

Amíg Szofi óvodában, addig mi Maresz gazdimmal kimentünk a Cseresznyés dombra.
Eddig mindig szabadon mehettem, de most a nyakörvembe akasztott valami pórázszerű dolgot, ami egy darabig engedte, hogy szaladjak, de egyszer csak megakadt és akkor nem volt tovább.
Furcsán néztem a gazdira, aki megsimogatta a fejem, beszélt valami kiskutyákról meg valami korairól, de én ezt nem nagyon értettem. Csak azt láttam, hogy nem haragszik, szeret engem, mégsem veszi le rólam ezt a nyúlós pórázt. Ezzel kellett mennem, amíg csak haza nem értünk.

Akkor aludtam egy nagyot és mire felébredtem hazajött Szofi!
Mesélt!

- Megint akkora játék volt az oviban Bella! - mondta.
- Nagyon hiányoztál és ezért mindenki elkergettem a közelünkből. Csak egyetlen kutyapajtással voltam hajlandó játszani!








 ...és ez volt az a nap is, amikor bemutathattuk volna, mindketten amire a gazdik tanítottak bennünket az óvónéni kérésére, de

- Sebaj - mondta Szofi - helyetted is helyt álltam! Úgy megmutattam a többieknek, hogy csak na!

 - A gazdi elrejtette az egyik tenyerében a báránypontot,

...én meg jól kiszagoltam és megmutattam, melyikben van. A gazdim nagyon örült, hogy sikerült és nagyon büszke volt rám. Gondoltam is, de jó lett volna, ha ketten tudtuk volna megmutatni!

- Ezután következett az ovibúcsú.

- A gazdi behozta a süteményeket, amiket aznap reggel sütöttünk a kutyapajtások gazdijainak,
hogy emlékezetes legyen nekik ez a nap és hogy ki tudjuk fejezni mennyire jó volt velük és persze a rájuk bízott kutyapajtásokkal együtt játszani!

- Aztán a gazdim mindenkinek odaadta az elkészített ajándékokat is.

Ági nénit és Kinga nénit is nagyon szerettük és nagyon szerettünk volna visszaadni nekik valamit abból a sok gondoskodásból és figyelemből, amit tőlük kaptunk. Szofi azt mondta, lehet hogy sikerült, mert Ági néni nagyon örült a meglepetésnek.

- Na figyelj Bella! - szólt rám Szofi, hogy hagyjam már abba a kutyamonológot, hadd fejezze be a mesét! - A gazdi a helyettes óvónéniknek-bácsiknak is odaadta az ajándékokat és ők is meglepődve örültek neki! Hát ez történt! De tudd, hogy senki sem hiányzott jobban nálad!
- Köszi Szofi! - de mire ezt kimondtam, a gazdik elkészítették az ebédünket, amit jól felfaltunk és ettől aztán jól elnyomott bennünket a kutyabuzgóság.

Hja! Sajnos mostanában nem tudom sűrűn rávenni a gazdimat, hogy írja meg nektek, amit mondok. Sokat ül az íróasztalánál, rengeteget nyomtat és olvas és közben egyáltalán nem boldog ezektől. Valami parlamentet emleget, meg jogszabályokat és hogy már megint..., de én ezeket nem nagyon értem.
Csak annyit tudok, hogy sajnos nem fogom tudni minden nap rávenni az írásra, csak hetente egyszer - kétszer, de azt ígérte, hogy ha sikerült, akkor mindenképpen értesít majd benneteket róla.