Játék a gazdikkal - 2. rész

Ma is gyaloglással kezdődött a nap, kimentünk a Cseresznyés dombra.
Hja, még nem is tudjátok mi az a Cseresznyés domb!
Na erről majd inkább holnap írok nektek.

A reggeli gyaloglás, finom reggeli és nagy alvás után, máris jöhetett volna az ebéd, de a gazdik megint kitaláltak nekünk valamit.

Ma egy nagy ládát raktak ki a teraszra és azzal játszottuk a kitalálósdit.

- Hm! Ezt nem lehet fellökni. De akkor mit szeretnének a gazdik?

Odamentem a ládához és jól beleléptem.
De akkor fordulhattam is vissza, mert a gazdi klikket nyomot és adott egy jó kis virslipontot.

Hát ha ez ilyen jó, akkor jól beleléptem mind a két mellső lábammal. Na erre aztán lett nagy dicséret!
Hullottak a virslipontok és volt nagy simogatás!

Ezután Szofi következett, én meg maradhattam már megint nyugton a gazdi mellett.

Barátnőm ránézett a ládára, hát bizony!
Klikk és jött is a báránypont!

...aztán ő is jól megszagolta, hogy miféle is ez a láda... és megint klikk!
Újabb báránypont!

Néhány próbálkozás után végül ő is jól belegyalogolt a ládába. Lett is nagy ujjongás! A gazdi klikkelt, jól megdicsérte és rengeteg báránypontot adott a gyomorellenőrzőjébe!
Ezzel még nem volt vége! Tudjátok!
Hát persze! Jött a jó kis ebééééééééééééd!