Kutyaovi - szombat

Ma is beszálltunk reggel az autóba és elindultunk a kutyaovi felé.
Amíg odaérünk, mindketten nagyot alszunk, de aztán....!

Hát tudjátok! Írtam már nektek!
Jáááááááááááááááték! Óriááááááááááááási jáááááááték!

Azért voltak feladatok is.
Úgy menjünk a gazdival, hogy tudja velünk tartani a tempót és ne húzzuk őt.

Ezt Szofi is és

én is szépen megcsináltuk. A gazdik ezt úgy hívják, hogy póráz fegyelem. Én inkább póráz figyelemnek hívnám, mert folyton figyelnünk kell, nehogy a gazdi lábánál előbbre kerüljünk mert akkor már képtelen folytatni a gyakorlatot és azonnal az ellenkező irányba kezd menni velünk.
A következő feladat az volt, hogy egy idegen gazdi lába között menjünk át.

Barátnőm elindult a gazdival és minden baj nélkül

át is jutottak!

Én is elindultam, de sehogy sem volt szimpatikus átmenni az idegen gazdi lába között, inkább kikerültem.

De a virslipont ellenállhatatlan! Ezt a gazdi is tudja és addig kínálta nekem, amíg végül is azt mondtam:
- Egye kutya! - és átmentem.

De ette is ám! Mert a nagy dicséret mellé annyi virslipontot kaptam, hogy ezért akár még kétszer is átmentem volna!