Almapontok
Az óvodában azt a feladatot adta az óvónéni, hogy mindenki tanuljon meg a gazdiktól valamit, amit majd megmutat a többieknek.
Mi már tudunk néhány dolgot, amit megmutathatnánk az ovis társaknak, de az óvónéni azt mondta:
- Amit már tudunk azt nem ér!
Így valami újat kell tanulnunk.
Egész héten tanultunk, tanultunk, tanultunk.
Most megmutatom nektek, mert már elég jól megy és ha nem vagyunk türelmetlenek és betartjuk a játékszabályokat, akkor mindig sikerül is. A gazdi nagyon rendes, lehet vele ülve és fekve is játszani.
Elrejt egy almapontot valamelyik kezében és odatartja elénk, hogy mondjuk meg melyikben van.
A játékszabály az, hogy nekünk ilyenkor meg kell szagolni és nem mutogathatunk csak úgy össze-vissza, mert akkor oda az almapont!
Jól kiszagoltam, hogy a jobb kezében rejtette el az almapontot és gyorsan rá is mancsoltam a kezére:
- Ebből kérem!
És zsupsz, az almapont bekerült a gyomorellenőrzőmbe!
Felváltva játszunk barátnőmmel. Hol én találom ki, hogy Szofi barátnőm és ha türelmetlenül nem kiszagoljuk, csak úgy találgatunk, akkor semmi almapont! Nincs még egy lehetőség!
Ha én rontok, nincs almapont, Szofi jön, ha Szofi ront, akkor neki sincs almapont és én jövök.
Barátnőm is szépen kiszagolja az almapontot.
De ugyanígy kitaláljuk ám akkor is, ha a gazdi a másik kezébe rejti el az almapontot.
Nézzétek csak!
Ügyes barátnőm ezt is jól megoldotta!
Milyen szépen nőnek-cseperednek :-)
VálaszTörlés