Gazdihoz futás verseny - 1. rész

Az oviban az utolsó feladat, a gazdihoz futás verseny volt. Kettesével versenyeztünk.

A gazdi odaadott engem ez egyik óvónéninek, aztán elkezdett szaladni a másik oldalra és kiáltott hogy fussak oda hozzá. A verseny kutyapajtásom gazdája ugyanígy.
Erre az óvónénik elengedtek bennünket és mi mint akit ágyúból lőttek ki rohantunk.

Amikor aztán nagy tempóban odaértem a gazdihoz, ő a gazdihoz futás verseny szabályai szerint pórázra akart engem venni.
- Na de héééééééééééééhééééééééé! Hát hol van az ügyességi sajtpontom?! Anélkül én nem hagyom!

...és már futottam is az ellenkező irányba!

Persze aztán a gazdi gyorsan kapcsolt, javított, én odamentem és engedtem, hogy a pórázt rácsatolja a nyakörvemre.

De addigra bizony a gazdihoz futás verseny elúszott, mi kiestünk a további versenyből, mert a kutyapajtásom nem volt ilyen gazdinevelő, ő már elsőre engedte, hogy a gazdija rácsatolja a pórázt és megnyerték a páros versenyt.

De az én gazdimban nem volt sem szomorúság sem bánat. Ismer engem, tudja hogy milyen kis kutyakópé vagyok, és ezzel együtt szeret engem!


 
Ezután következett Szofi barátnőm egy másik kutyapajtásunkkal, amit majd holnap mesélek el nektek.