Megtaláltuk Anyukámat!

Amikor kicsik voltunk a három tesómmal, akkor egy gyepmesteri telepről mentőszüleim hazavittek bennünket és anyukánkat.

Mindenkinek kerestek olyan gazdikat, akik nagyon szeretnek bennünket.
A tesóimnak már mindnek volt gazdija és már csak én maradtam anyával.
...és akkor értem jött a Maresz behívónevű gazdim és azt mondta, hogy most már örökre összetartozunk és hogy nagyon fog szeretni engem.

Anya akkor még ott maradt mentőszüleimnél, ő is várta, hogy olyan gazdit találjon, aki legalább annyira tudja szeretni őt, mint engem meg a többi tesómat.
De sajnos nem sikerült.

Azok az emberek, akik anyát elvitték magukhoz nem vigyáztak rá.
Alig vitték el magukkal, máris elvesztették.
Mentőszüleim kérték őket, hogy jelentkezzenek majd, hogy tudjanak anya felől, de azok az emberek nem jelentkeztek.

November elején aztán felhívták őket és akkor kiderült, hogy anya már régen nincs velük és nem is tudnak róla semmit.

Akkor összefogott a nagy-családom és minden olyan kutyaotthonba beszimatoltak, ami azon a környéken volt, ahol anya lakott addig a rövid ideig.
Fényképeket küldtek anyáról, hátha valaki felismeri a kutyaotthonban.

Felderítették, hogy milyen ingyenes hírújság van a környéken, amit minden ember kerítés-dobozába beledobnak és abba is megjelentették anya képét.
Vártak, vártak, de nem történt semmi. Anya nem volt sehol.

De ma este egyszer csak jelentkezett valaki, hogy látta anyát abban az erdőben, ami annak közelében ven, ahol anya is lakott egy rövid ideig.
Fényképeket is készített róla, amit elküldött mentőszüleimnek. Azt mondta, hogy anya már egy ideje itt él az erdőben.

-  Nézzétek!! Ez az én anyukám!
Tényleg az én anyukám!!

- Meg van!! ...és él!!  ...és nézzétek csak mi van a háta mögött!!!

...és igen jól látjátok. Anya új gazdija megígérte, hogy sosem fogja láncra kötni anyát, de sajnos nem tartotta be ezt az ígéretét sem.

- Anyukámnak gyerekei lettek!!! 7 kis testvérem van!!! ...és minden emberi segítség nélkül ilyen jól tartja őket!! Rájuk is éppen úgy vigyáz, mint ránk, amikor ilyen kicsik voltunk!!

Maresz és Palesz szeméből már megint sok olyan jött, mint annak idején a zöld kígyóból és közben boldogan mondták nekem:
- Ne izgulj Bella, holnap nagyon jó emberek segítenek anyukádnak! Elmennek érte és a testvéreidért és elviszik őket a mentőszüleidhez.
Anyukám annyi rosszat élt már meg, hogy most már nagyon megérdemli, hogy valaki minimum úgy szeresse, ahogy itt bennünket Szofival.