Kutyaszerelem

Csütörtökön beszálltunk az autóba és a gazdik elvittek bennünket játszani a napközibe.
Ott volt régi barátunk Igor is, akinek nagyon örültünk.
De ő és a többiek nem játszani akartak velem, mint régen, hanem elkezdtek udvarolni.

 
 - De szép vagy Bella - mondta Igor, de addigra már Miki is odaért. Valami megfejthetetlen dolog volt az orrára húzva, amitől nem tudott rendesen udvarolni és egy nagyon hosszú póráz volt a nyakörvéhez kötve. Ez őt azonban egyáltalán nem zavarta.

Nekem egyáltalán nem volt ellenemre a dolog, kutyául tettem - vettem magam, hogy még jobban tessek ezeknek az érdeklődő kutyafiúnak.

- Na figyelj Igor - mondta Miki - nekem nagyon tetszik ez a kutyalány. Te úgyis túl fiatal vagy még hozzá, hát menj innen!
- Dehogy megyek! - mondta Igor - Én sokkal régebb óta ismerem mint te. Már óvodába is együtt jártunk és azt hiszem, hogy szeret is engem.

Húúúúúú én nagyon szép lehetek, ha ezek itt képesek összevitatkozni rajtam. Hát hagytam.
A fiúk meg folytatták.
- Nem ajánlom, hogy vitatkozz itt velem, mert megbánod! Ez a lány az enyém, hord el innen a bundádat!
De Igor nem tágított.
- Tied ám, majd megmondom, hogy micsoda! Miből gondolod, hogy téged választana?
...és amíg ők ketten vitatkoztak, Miki hosszú póráza teljesen rám tekeredett. Na ebből már nekem is kezdett elegem lenni.

Befejeztem a kutyahempergést és magára hagytam a két vitatkozót.
Nehezen adták fel, de szerencsére a gazdik úgy döntöttek, hogy hazaindulunk.
A fiúk még akkor is bánatosan néztek utánunk a napközi ajtajából, amikor már kocsiba szálltunk.
Visszanéztem és elgondolkodtam. Ilyen a kutyaszerelem?