Kirándulás - 2. rész

Az erdő telis-tele volt ezekkel a levelek, füvek közül kinőtt kalapos kicsit sem jó illatú valamikkel!

Szép, szép, de a gazdiknak sem tetszett, mert nem gyűjtötték be, azt mondták mérgező.
Azt is mondták, hogy a neve világító tölcsér gomba.

Hát ez aztán méretes! ...és mennyi van belőle! Ő a gyűrűs tuskógomba. Ennek nagyon örültek!

Erről a csodáról, ami egy fa odvában nőtt, senki nem tudott semmit.
Jól megcsodáltuk és elbúcsúztunk tőle.
Szerencsére jó magasan volt, így nem kellett szagolgatni.

Ezt a világítóan sárga kalapost kénvirág gombának hívják. Lehet, hogy sötétben ez az erdei útjelző?

...és aminek mindenki nagyon örült, és egy egész halommal szedtek belőle, azt úgy hívták hogy nagy őzláb gomba.
Hát a szaga ennek sem volt vonzó egy cseppet sem, de annyira azért nem volt büdös, mint a többiek.

Nnnnnnnna! ...és mindenhol szerte széjjel, magas kalaposok!

Végigszimatoltuk az egész erdőt, beletettük a kalaposokat a szatyorba és elindultunk hazafelé.









- Na jó! - mondta a gazdi - Mivel egész úton nagyon jól viselkedtetek, itt, ahol már egész közel vagyunk, szabadon engedünk benneteket.

- Hurrááááááááááá! - mondtuk Szofival és nekilódultunk.
De ez nem tartott sokáig, mert amint kicsit is távolabbra kerültünk volna a gazdik azonnal behívtak bennünket.
...és ez folyamatosan így ment.
- Aha! - mondtam Szofinak - Nem akarják hogy nagyon messze menjünk, mert akkor már nem tudunk rájuk vigyázni! ...és lehet, hogy nélkülünk haza sem találnak?
Így aztán barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy hazakísérjük a kirándulókat.