Kutyaiskola - 5. hétvége - 1. rész

Nagyon komoly tanulás van az iskolában!
Azt mondták a gazdik, hogy még két hetünk van gyakorolni és azután vizsgázunk.
Ez egy olyan vizsga, ahol tulajdonképpen nem is mi, hanem a gazdik vizsgáznak abból, hogy hogyan sikerült nekünk elmagyarázni a tanulnivalót.

Az egyik fő feladat, hogy leülünk és ott kell maradnunk egészen addig, amíg a gazdi vissza nem jön mellénk és azt nem mondja, hogy lábhoz.
Amikor ezt mondja, akkor mi szépen felállunk és a gazdi lába mellett megyünk szorosan olyan tempóban, ahogy ő megy.

Nagyon kell figyelnünk, mert hol lassan mennek, hol meg futnak és mi nem veszíthetjük szem elől őket.

Még hogy őket! Már az is elég nagy baj lenne! De még nagyobb, hogy velük együtt elveszne az egész virslipont raktár is, hiszen ezt a gazdik magukon hordják.
Így aztán szépen követjük őket jó szorosan, mert a mi gazdijainknak nagyon jó virslipontjai vannak, Szofi allergiája miatt most éppen főtt vadhúsból.

- Fekszik - mondta a gazdi és csak ment és ment és ment. Aztán egyszer csak végre megállt.
- Huhhhhhhhhhhhhhhhh! Már azt hittem, hogy teljesen eltűnik a szemem elől!
- Jaj Bella, az nagyon nem lenne jó! Hisz az egész ebédünk oda lenne!
- Még szerencse, hogy ha ügyesen fekszünk itt, akkor visszajön és kinyitja a virslipont raktárat!
- Nézd csak már jön is!
...és tényleg! A gazdi megérkezett, mellém állt, klikkelt, a tenyere tele volt simogatással és virslipontokkal, a szeme pedig büszkeséggel és örömmel.

- Ül - szólt a gazdi, én gyorsan felültem és tudtam, hogy erre klikk és virslipont jár.
- Lábhoz - és mi már mentünk is megint, szorosan a gazdit követve.
Amikor ügyesek vagyunk, akkor a sok gyakorlás után mindig jó dolog jön az iskolában.
Hogy mi?
Hát persze! Jááááááááááték ezerrel!

Nézzétek csak! Balra a szürke bundás osztálytársam Bozont, mellette éppen indul Miró, a kutyagubancban pedig Rocky a roti, Frankie a fehér-fekete, Koni a goldi és Mirtil a vizsla.
Nagyon jó csapat!