Hurráááááááááááá! Óvoda! - 1. rész

Szombaton megint fantasztikus volt az óvodában!
Ugye gondoljátok, hogy kutyajátékból sosem elég! De nem ám!

Éppen csak odavakkantottunk egymásnak,

és jááááááááááááááték!
Az ovi nagyon szuper dolog! Annyi, de annyi játszanivaló van ott, hogy nem is tudjuk az összeset kijátszani!

Persze azért tanulni is kell.

Az óvónénik csináltak nekünk egy úttestet és azt gyakoroltuk, hogyan kell átmenni rajta.

Nagyon kell figyelnünk a gazdit és amikor odaérünk az úttesthez, akkor

- Megáll! - mondja a gazdi, aztán - Ül!

Nekünk meg teljesíteni kell ezeket a parancsokat, hogy nehogy az úttesten száguldozó autók alá kerüljünk.

- Indulhat! - mondja a gazdi, és mi akkor átmehetünk az úttesten.

Azt mondták, hogy a gyerekekkel is így van ez, nekik a szüleikre kell nagyon figyelni, hogy nehogy bajuk essen.





Nézzétek csak! Szofi barátnőm is tudja ezt, és ő is nagyon figyel a gazdira.

Csak akkor indul tovább, ha a gazdi körülnézett, látta hogy nem jön semmi és azt mondja Szofi barátnőmnek, hogy mehetünk.

Aztán az óvónéni azt mondta, hogy minden gazdinak el kell bírnia bennünket, mert ha valami bajunk lenne, akkor szükség lehet rá. Ezért minden gazdinak fel kellett emelnie bennünket és fel kellett tennie egy asztalra.
Ott aztán az óvónénivel doktorosat játszottunk. Ő játszásiból megvizsgálta a fülünket, a szemünket, aztán megdicsért bennünket, mert ügyesek voltunk és leengedett az asztalról.

...és már megint vége volt az ovinak és már megint mehettünk haza.
Hm! Pedig mennyit tudtunk volna még játszani!