Helyedre!

Húúúúúúúúúú, nagyon sokat kellett kérlelnem a gazdimat, hogy írjon.
Olyan fáradt volt az egész falkacsaládom a héten, hogy ránk is alig volt idő. Egyik vendéglátásból a másikba estünk. Mi ezt Szofi barátnőmmel nagyon nem bántuk, mert olyan sok kutyabarát emberrel találkoztunk, hogy csak na! A gazdik is igen örültek az eseményeknek, csak közben nem jutott idejük arra, hogy leírják nektek mi történt velünk.
De most pótoljuk!

A nagy vendégeskedésben szükségünk volt arra, hogy nyugodtan és biztonságban tudjunk pihenni, ezért a gazdik kijelöltek nekünk egy jó kis helyet az óriás kutyaház egyik sarkában, közel ahhoz a helyhez, ahol a történeteket írja a gazdi.

 
Én először nem igen értettem, hogy mit is szeretne a gazdi, de Szofi azonnal rájött.
A kedvenc párnájára dőlt és már aludt is.
Ezeken a finom zöld párnákon régen úgy tudtunk aludni, hogy teljesen elfértünk rajtuk, de úgy megnőttünk, hogy már mindenfelé lelógunk róluk.

Először csak a gazdi háta mögött aludtam a padlón, mert annyit már megértettem, hogy valami ilyesmiről van szó.








De nem tartott sokáig! Láttam, hogy milyen jó kis kuckó van ott, nem mászkál arra a kutya sem és gyorsan én is befeküdtem Szofihoz.
A gazdik azzal segítettek még nekem, hogy a kuckóba beterítették azt a takarónkat, amit mindig letettek nekünk a teraszra vagy a szobába a szőnyegre, ha azt akarták, hogy arra feküdjünk rá.

Akkorát aludtunk, hogy majdnem azt is elfelejtettük, hogy vacsora idő van!
Azóta amikor a gazdi azt mondja, hogy "helyedre", akkor tudjuk, azt akarja, hogy bemenjünk ebbe a biztonságos kuckóba.

...biztos látjátok milyen fantasztikusak vagyunk! A kedvenc párnánkra ugyan nem férünk rá, de azt nagyon tudjuk, hogy a fejünknek ott a helye.