Érik az alma

A gazdik kertjében még nagyon kicsik a gyümölcsfák és nincs rajta termés, de a szomszéd ház kertjében nagy almafák vannak és azokról nagyon sok piros alma potyog le.
Ezeket a gazdik mindig összeszedik és elviszik ahhoz a házhoz, ahol sok ló lakik, mert a lovacskák is igen szeretik a finom almákat.

De nem csak a lovacskák szeretik ám, hanem mi is!

A gazdik minden nap adnak nekünk ezekből a finom almákból és ha látják, hogy nehezen boldogulunk velük, és van egy kis idejük, akkor odajönnek és megtartják, hogy mi szépen le tudjuk rágcsálni róluk az almahusikat.

Ebéd és vacsora után is szoktunk kapni egyet és nagyon jól esik a kis gyomorellenőrzőnknek a sok finom szárazeledel és virslipont után.
Nem vakkantva az éppen növő fogainkról!

Amikor aztán jól bekebeleztük ezeket az ízletes finomságokat, akkor keresünk magunknak egy jó kis botot a kertben és azt rágcsáljuk tovább.






Jut eszembe! A vasárnapi kutyaoviról most nem tudok képes beszámolót írni nektek, mert az a pótgazdink, akit nagyon szeretünk, szintén magas a hangja és Kriszti a behívó neve, nem tudott velünk jönni az oviba mert más helyre kellett mennie.
Még sosem mondtam nektek, de az ovisképeket mindig ő csinálja rólunk és a gazdikról. Mindig eljön velünk az oviba, mert ő is nagyon szeret bennünket. Ha nem így lenne, sosem tudnám nektek megmutatni, hogy milyen ügyesek is voltunk az oviban.

Mielőtt aludni mennék, teszek föl nektek még két portrét magunkról. Azt mondják a gazdik, hogy ezeken már elég jól látszik, milyenek leszünk, ha egészen megnövünk.

Szofi barátnőm,

...és én.