Kirándulás - 1. rész

 

Hm, nagyon jó napok voltak!
Egyik nap meglátogattak mentő szüleim.

 Óh nagyon boldog volt a kutyaszívem, hogy újra láthattam őket! Tele volt a tenyerük simogatással, a hangjuk kedvességgel. ...és tudtam, hogy még mindig nagyon szeretnek engem.

Másnap megjöttek a gazdijaink barátai és nagy kirándulásra indultunk az erdőbe.
Az egész úgy kezdődött, hogy Szofival berohantunk a bozótosba, mert valami ellenállhatatlan szag vonzott bennünket.

A gazdik már csak azt látták, hogy egy szarvas rohan a bozótosból én meg mint egy igazi vadász, lélekszakadva utána.

Hiába kiabáltak a gazdik és próbáltak behívni és már se nem hallottam se nem láttam őket, nyakba kapott lábakkal próbáltam utolérni ezt a fantasztikus zsákmányt.
Sajnos nem sikerült, gyorsabban futott át a mezőn, mint én, így aztán visszafutottam a gazdikhoz.




Nem mondhatnám, hogy nagyon örültek nekem.
- Héééééééééééé! Hát nem láttátok!? Majdnem elkaptam!
De a gazdik csak néztek engem ijedten és szomorúan.
- Most mi van? Elég bajom volt, hogy egyedül kellett vadásznom és nem segített senki! Hát most legalább kijárna nekem valami dícséretféle is!

- Héééééééééé! Én értem, hogy senki sem indította a vadászatot! De ha senki, akkor majd én! Miért nem jó ez így?
- Tudom, hogy végül is nem sikerült, de majd legközelebb!
De nem volt legközelebb, dicséret helyett pórázra csatoltak bennünket és így mentünk tovább az erdőben.
- Most mi történt? Ha elkapom, egész hétre biztos kajánk lett volna!
De senki nem lelkesedett. Megsimogatták a fejem és útnak indultunk.

 Az egyik vendégünk nagyon szereti a magamfajtát, ezért a gazdi megkért engem, hogy a kirándulás alatt vezessem őt én.

Tudjátok, gyönyörű volt az erdő, érett a csipkebogyó.
Nagyon szeretem! A gazdi mindig szed nekem, én meg jól elrágcsálom.

...és nincs ez másképp a kökénnyel sem!





Gyönyörű gombákat láttunk!
Legközelebb megmutatom nektek, hogy milyeneket.