Kutyaiskola - 5. hétvége - 2. rész

A gyakorlás közben egyszer csak a gazdi játszani kezdett velem.
Telerakta a tenyerét virslipontokkal, az orrom elé tette és azt játszotta velem, hogy szerezzem meg.
 

Én nem nagyon értettem a dolgot, de hát olyan illata volt a vadhús virslipontoknak, hogy nem lehetett annyiban hagyni.
Mindent megpróbáltam.

A magam módján jó alaposan nekiveselkedtem a megszerzésüknek.
- Ha adok érte egy  vagy két pacsit, akkor megkapom?
De a gazdi nem adta.

- Ha gyorsan lefekszem, akkor?
De akkor sem.
- Ha leülök?
Akkor sem.
- Hm, úgy látom, valami mással kellene próbálkoznom, de már semmi nem jutott eszembe.
A gazdi látta, hogy teljesen tanácstalan vagyok s hogy ez nekem még nem játék és kitalált valamit, hogy odaadhassa azt a sok-sok pontot.
Az orrom fölé rakta a kezét és körben olyan illatcsíkot húzott a levegőben, hogy nem lehetett ellenállni, mentem én is gyorsan a csík után.

Még néhányszor megpörgetett egyik oldalra is és a másikra is és végre nekem adta az összes vadhús virslipontot, ami a tenyerében volt.
A gazdi megsimogatta okos fejem és azt mondta, hogy majd többször fogunk olyat játszani, hogy csak úgy játszunk.