Kutyaiskola - Szofi mesél - 2. rész

A gazdi nagyon büszke volt rám.
Mi a másik óvodában, ahová jártunk már klikkerrel tanultunk meg mindenfélét, így mi mutattuk be, hogyan kell

klikkerrel az ülést,

...és a fekvést tanulni.
Nagyon igyekeztem mindent megcsinálni, amit a gazdi kért, mert vele igazán jó volt!

De amikor a gyakorlatokat befejeztük, megint kerestem egy félreeső, biztonságos helyet egy műanyag szék alatt.

Orsi tanítónéni nem értette miért teszem és szép szóval kihívott engem a szék alól.

Kicsit játszottam, de közben a többiek egy hangyányit sem lettek kisebbek! ...és amint erre gondoltam, azonnal egy szép nagy snauzer osztálytársam érkezett.
Hát ebből nekem megint elegem lett és végre találtam egy mindennél biztonságosabb helyet.

A padon, osztálytársaim pótgazdijai ültek és onnan figyelték az órát.

Én szépen befeküdtem a pad alá, kettőjük lába közé és nagyon élveztem, hogy még vigyáztak is rám és elküldték a többi odatévedő kutyatársamat.

Nnnnnnnnnnnnnna így valahogyan eltelt az óra és végre a gazdihoz futáshoz értünk.

Orsi tanítónéni megfogott, megvárta amíg a gazdim átér a pálya másik oldalára és, amikor hívott engem, akkor hozzáengedett.

Hát persze! Én mint a kutyahurrikán, úgy rohantam hozzá!
Boldog voltam, hogy megint a gazdival lehetek és hogy megyünk végre haza.
Na és persze attól is, hogy otthon visszakapom Bella barátnőmet is!